Nagyböjt 3. vas. B. – Jn 2, 13-25 – Hol tartunk a Húsvétra való felkészülésünkben? Mennyire sikerült megújítani az Istennel és egymással való kapcsolatainkat?
A mai vasárnappal már a nagyböjti időszak feléhez érkeztünk. A Húsvétra készülünk, amely az Istennel kötött szövetség megújítását jelentette már az Ószövetségben is. Húsvétkor a zsidó nép azt ünnepelte, hogy Jahve a Sínai hegynél szövetséget kötött velük, melyben „megígérte”, hogy (1) mindig az ő népével lesz (az ő neve is ezt jelenti) és (2) elvezeti népét az Ígéret Földjére. De ennek a szövetség-kötésnek „feltételei” is voltak: Isten parancsainak a teljesítése. Ezeket foglalta össze a 10 parancs, amelyek az önzés helyett a szeretetet írták elő.
A Jézus által megkötött „új szövetség” is hasonló az Ószövetséghez. Az utolsó vacsorán Jézus szintén azt ígérte, hogy mindig velünk lesz, és követése által elnyerjük az örök életet. De ennek a feltétele „új parancs” teljesítése: úgy kell szeretnünk egymást, ahogyan ő szeret minket.
A Húsvétra való felkészülésben a jeruzsálemi templom megtisztításáról szóló történet segít minket. Ezzel Jézus beteljesítette a prófétai jövendölést (pl. Zak 14,21): „Attól a naptól fogva nem lesz többé kereskedő a Seregek Urának házában”. Ezért mondta Jézus: „Ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!” (Jn 2,16). De cselekedete a feltámadására utaló jel is volt. Amikor tettének okát kérdezték a zsidók, akkor azt mondta: „Romboljátok le ezt a templomot, és én három nap alatt fölépítem!” (Jn 2,19).
Az Újszövetségben maga Jézus lett a templom, és az ő Titokzatos Teste, ahol mi találkozhatunk Istennel. Ezt az „élő sejtekből épült templomot” kell építeni, és állandóan megtisztítani. Húsvét ünnepére Jézussal együttműködve meg kell tisztítani a templomunkat. NB! Nemcsak bizonyos törvények és gyakorlatok megtartása a fontos, hanem Jézus Krisztussal, a Mennyei Atyával, és egymással való kapcsolataink megújítása a Szentlélek által.
! Keresztségünk óta a Szentlélek által az Isten élő kövekből épülő temploma lettünk. A templom (1) „az imádság háza”, (2) az Isten személyes jelenlétének és így az Istennel és az egymással való találkozásnak és együttlétnek a színhelye, és (3) ami elengedhetetlenül szükséges, mert templom csak ott van, ahol az Istennek áldozatokat mutatnak be, minden áldozatot (keresztet) Krisztussal együtt szívesen, szeretettel kell vállalnunk.
A Nagyböjt hasonlít ahhoz a nagytakarításhoz, amelyet Jézus végzett a jeruzsálemi templomban. Újra és újra rendbe kell tennünk (1) saját testünk-lelkünk és (2) közösségünk templomát, hogy minden a helyére kerüljön. Ki kell dobni felesleges kacatjainkat, meg kell szabadulni anyagias, önző, kósza gondolatainktól, ábrándozásainktól, helytelen vágyainktól és kapcsolatainktól, és mindentől, ami nem illik egy templomba. Akkor vagyunk az Isten temploma, és nem vásárcsarnok, ha nem önzően, a saját kényelmünket keresve élünk, ha nemcsak a földi eledelért és életért, hanem a Krisztustól tanult egymás iránti áldozatos szeretettel az örök üdvösségünkért fáradozunk.