Nagyböjt 3. hete, péntek – Mk 12, 28b-34
Van-e kialakult értékrendünk, és mennyire vagyunk következetesek hozzá?
A Jézus-korabeli görög világban a kultúra alapfokát jelentette, hogy valakinek volt-e helyes értékrendje. Az általános műveltséghez már középszinten is hozzátartozott, hogy elsajátítsák az erkölcsi élet legfontosabb alaptörvényeit, a „szyntherézist”, amelyből az erkölcsös élet többi szabályát le lehet vezetni. Mivel a zsidók életét 613 törvény szabályozta, a vallásos zsidókban is felmerült az igény, hogy ezeket a törvényeket rendszerbe foglalják.
Tanulságos Hillél rabbi esete azzal a tanítványával, aki csak annyi ideig volt hajlandó tanulni, ameddig fél lábon tudott állni. Ezért neki arra a kérdésre, hogy melyik a legfőbb az összes (613) parancsolat közül, Hillél rabbi így válaszolt: „Amit nem szeretnél magadnak, azt ne tedd embertársadnak. Ez az egész Törvény, a többi csak magyarázat.” (Mi ezt „vasszabálynak” hívjuk.)
A mai evangéliumban Jézus a parancsok rendszere iránt érdeklődő írástudónak azt válaszolta, hogy az üdvösség útjára vezető összes parancsot a „főparancs” foglalja magában: „Szeresd Uradat, Istenedet… és szeresd felebarátodat…!”
A szív, a lélek, az elme és az erő felsorolása nem a személy különféle képességeire akar utalni, hanem egyszerűen azt akarja mondani, hogy az embernek minden lehetséges erejével szeretnie kell Istent. Ha ezt megteszi, akkor szeretni fogja embertársát is. Isten szeretete – Jézus és az apostolok tanítása szerint is – abban áll, hogy megtartjuk Isten parancsait, a felebaráti szeretet pedig az Isten szereteten nyugszik. Tehát helyre kell állítani a helyes értékrendet, mely szerint Isten törvényei állnak az első helyen, ezután következnek az embertárs iránti szeretet törvényei.
! A főparancsról nem lehet eleget elmélkedni és beszélni, és azt is tudomásul kell vennünk, hogy sohasem lehet tökéletesen teljesíteni. A szeretetnek olyan „kötelezettsége” ez, amelyet sohasem lehet egészen „letudni”. Sohasem mondhatjuk, hogy mi már mindent megtettünk, hogy ennél jobban már nem lehet szeretni.
Vigyáznunk kell arra, hogy mindig úton legyünk a Mennyek Országa felé! De tudnunk kell, hogy a közelébe se jutunk az Isten Országának, ha azt gondoljuk, hogy a magunk erejéből sikerülni fog akár a főparancsot is teljesíteni. Pedig (!) aki a „főparancsot” maradéktalanul teljesíti, az még csak egy jó zsidó. Ehhez jön még a szeretet „új parancsa”, amely Jézus megfogalmazásában azt a követelményt állítja elénk, hogy „ti úgy szeressétek egymást (= azzal a szeretettel), ahogyan én szeretlek titeket!” Nemcsak a nagyböjtben, hanem egész életünkben is ennek az „új parancsnak” a teljesítésére kell törekedni.
Mindennek tudatában kérjünk Istentől erőt, türelmet és állhatatosságot, hogy húsvéti szentgyónásunkra készülve lelki tükörnek a főparancson kívül Jézus „új parancsát” és szent Pál szeretet-himnuszát is magunk elé tartsuk, és utána is arra törekedjünk, hogy a Szentlélek megvilágosító és erőt adó kegyelmétől segítve földi életünk folyamán napról-napra egyre közelebb juthassunk az Isten Országához, és halálunk után végleg beléphessünk az Isten Országába!