(Márc. 25.) Gyümölcsoltó Boldogasszony – Lk 1,26-38.
Mit jelent számunkra az Ige megtestesülésének ünnepe?
Mivel ebben az évben március 25-e Virágvasárnap volt, 
ezért ma ünnepeljük, hogy az Ige megtestesülésével Mária méhében az Isten végérvényesen és visszavonhatatlanul elkötelezte magát mellettünk. Istennek ezt a döntését nem lehet (és Isten nem is akarja) visszavonni és meg-nem-történtté tenni. Isten mindig velünk akar lenni, méghozzá személyesen, a Fiú emberi természetével is, és nemcsak a földi, hanem az örök életünkben is. Ennek megvalósulása érdekében Isten együtt akar működni velünk.
Ahhoz, hogy elkezdődhessen a megváltás műve, = hogy emberré lehessen a második isteni személy, a mindenható Isten egy embernek, Máriának a beleegyezését és közreműködését kérte. A názáreti leány erre így felelt: „Történjék velem szavaid szerint” (Lk 1,38), és ezzel „igent” mondott Isten akaratára. Ahogy a világ teremtésekor szükséges és elegendő volt Isten „legyen”-je, és minden létrejött, úgy a megtestesüléshez most is szükséges és elegendő volt a Szent Szűz „Igen”-je.
Isten Fia szeretettel vállalta a mi emberi életünket, hogy megmutassa: emberként hogyan lehet nekünk Isten életét élni. Ma ünnepeljük az ő földi életének első pillanatait, amikor egy szemmel alig látható petesejtben elindult az Isten Fiának földi élete.
Mária különleges kiválasztása és üdvtörténeti szerepének hittel történő vállalása arra indít bennünket, hogy észrevegyük: Isten minket is kiválaszt, nekünk is feladatot ad, amelyet hittel el kell fogadnunk, és teljesítenünk is kell. Ha felismerjük életünkben a Mindenható akaratát, Mária szavaival nekünk is ki kell mondanunk: „Történjék velem szavaid szerint!” Amikor tiszta szívvel elimádkozzuk e szavakat, átérezhetjük, hogy Jézus a mi életünk részévé válik, és Isten megajándékoz bennünket Fiával, Jézussal. Ha Isten akaratára mi is tudunk „igent” mondani, akkor Isten Fiának élete bennünk is valósággá válik.
Mária példája arra tanít minket, hogy kerüljünk bármilyen élethelyzetbe, tudjuk elfogadni Isten akaratát, akkor is, ha áldozat, akkor is, ha emberileg érthetetlen és megmagyarázhatatlan.
A Getszemáni kertben a szenvedés órájában Jézus azért imádkozott, hogy ne az ő akarata teljesedjen be, hanem a Mennyei Atyáé. Beleegyezett az Atya akaratába, elfogadta azt még akkor is, ha ez részéről életének feláldozását jelentette. Az Atya akaratát mindenben és mindenkor elfogadó Jézus joggal tanította övéinek, hogy imádkozzanak azért, hogy az Atya akarata valósuljon meg. (Ez a „Mi Atyánk” legfontosabb kérése.)
Mária és Jézus példája arra indítson minket, hogy a mi életünk vezérelve is Isten akaratának szüntelen keresése és megvalósítása legyen. Sohase arra kérjük Istent, hogy teljesítse azt, amit mi elterveztünk, hanem segítsen megérteni, mit akar tenni velünk és általunk. A Szűzanyához hasonlóan mi is azt kérjük, hogy a mi közreműködésünkkel is legyen meg az Isten akarata.