Húsvét 4. hete, kedd – Jn 10, 22-30 – Mi a személyes bizonyítékunk arra, hogy Jézushoz tartozunk?
Egyértelműen lehet tudni, hogy kik tartoznak Jézushoz. Jézus maga mondta, hogy „Az én juhaim hallgatnak szavamra, és ők követnek engem.”. Vagyis a mi bizonyítékunk arra, hogy Jézushoz tartozunk, az, hogy Jézus tanítása szerint élünk. Ez megegyezik azzal, amit Jézus akkor mondott, amikor anyja és rokonai keresték őt. Azok az ő hozzátartozói, akik hallgatják/tanulmányozzák Isten igéjét, és megtartják (Lk 8,21).
A Jézus iránti feltétlen bizalom szükséges ahhoz, hogy meghalljuk az ő szavát. Aki nem készségesen hallgatja, vagyis nem akarja követni, az nem fogja meghallani és felismerni, hogy ő szól. Jézus szavait mindig úgy kell hallgatni, hogy megértsük, mit akar személyesen nekünk mondani, és azt naponta életre is kell váltani. Hitünk és a belső hallásunk akkor erősödik és fejlődik, ha mindennap Jézus tanítása szerint élünk.
Isten igéjét mindig olyan figyelemmel kell olvasni és hallgatni, hogy azt szeretnénk megismerni, amit az Isten tőlünk vár, aztán azt szeretnénk maradéktalanul teljesíteni. Tehát minden szentmisén úgy kell odafigyelnünk minden felolvasott szentírási részletre (és minden homíliára is!), hogy ezekben meg akarjuk ismerni Istennek személyesen hozzánk intézett üzenetét, és benne Istennek személyesen ránk vonatkozó akaratát.
Minden eseményben, minden élethelyzetben, de különösen döntéshelyzetekben figyelnünk kell Istenre. Ha ezt tesszük, akkor egyre világosabban és határozottabban fogjuk hallani az ő hangját, akár közvetlenül is, azaz lelkiismeretünk szaván keresztül, vagy mások szava által.
Jézus minden emberért jött, mindenkit össze akar gyűjteni az Atya országában. Minden egyes ember egyformán fontos neki, de akik nem akarnak hozzá tartozni, azokkal szemben nem alkalmaz erőszakot. Tehát csak azok nem tartoznak hozzá, akik nem akarnak. Akik nem hisznek benne (szavainak és cselekedeteinek), akik nem az ő tanítása szerint élnek, azok nem a juhai közül valók.
A másik bizonyítékot arra, hogy Jézushoz tartozunk, a tegnapelőtti evangéliumi részletben találjuk. Jézus azt mondta, hogy ő nemcsak jó pásztor, hanem kapu is! A kapu nemcsak a bejutás lehetőségét jelenti, hanem a védelmet is, vagyis biztonságot ad. Akik Jézushoz tartoznak és követik őt, azok teljes biztonságban érezhetik magukat, mert Jézus megvédi őket minden veszedelemtől. A nyugtalanító gondokat is rá kell bízni: nem vehet erőt rajtunk a gondterhelt nyugtalanság!
Jézus azt mondta azokról, akik hallgatnak rá, hogy „Ők nem vesznek el soha, és senki nem ragadhatja el őket kezemből. Atyám, aki nekem adta őket, hatalmasabb mindenkinél: senki nem ragadhatja el őket Atyám kezéből. Én és az Atya egy vagyunk.” Tehát ahogyan az Atya hatalmas és mindenható, úgy Jézus is. Bízhatunk benne. Hallgassunk az ő szavára és legyünk „szófogadóak”! Kövessük az ő tanítását, mert szeret minket, és jót akar nekünk! Ő azt akarja, hogy ne csak ebben a földi életben tartozzunk hozzá, hanem halálunk után is mindnyájan együtt legyünk vele az örök életben.