Húsv. 5. hete, szerda – Jn 15, 1-8 – Életünk legfontosabb feladatának tartjuk-e a Jézussal való egyre személyesebb kapcsolat, és az egymással való egység ápolását?
Jézusnak a szőlőtőről és a szőlővesszőkről mondott hasonlata felszólítás arra, hogy életközösségbe, valóságos egységre kell jutnunk az Atyával, a Fiúval és egymással.
Jézus a hasonlatát az „Én vagyok…” kifejezéssel vezette be, amelyben mindig Istennek az ószövetségi Jahve nevére való utalás van: „én az vagyok, aki mindig veled vagyok”. A mostani 
én-meghatározással azt akarja mondani, hogy olyan vagyok a veled való kapcsolatomban, mint a szőlőtő és a szőlővesszők kapcsolata. A vesszőket a szőlőtőből eredően ugyanaz az élet járja át. Ahogyan a tőke felől folyamatosan áramlanak az éltető nedvek, a vesszők feladata pedig a továbbadás, és ahogyan a szőlővesszők nem nélkülözhetik a tőke felől érkező nedveket, mert ebből fakadnak a rügyek, majd ez élteti a zamatos szőlőfürtöket, ugyanígy vagyunk Krisztussal is.
Figyelemre méltó, hogy Jézus nem egyszerűen csak „szőlőtőnek” mondta magát, hanem jelzőt is tett eléje: „Én vagyok az igazi szőlőtő”. Ezzel hangsúlyozni akarta, hogy egyedül ő ad igazi, valóságos életet. Mert általa ugyanaz az élet jár át minket, amely az Atyában volt és van kezdettől fogva. Ez nem olyan, mint amit általában „életnek” gondolunk, hanem ez Isten élete bennünk. Jézus révén mi is valóságosan Isten gyermekei vagyunk. De (NB!) ha Krisztussal egységben vagyunk, akkor (!) egyek vagyunk azokkal a testvéreinkkel is, akik ugyanarról a tőről élve ugyanazt az isteni életet hordozzák magukban. A szőlővessző a szőlőtőtől nem azért kapja az életet, hogy öncélúan éljen, hanem azért, hogy gyümölcsöt hozzon. „Amint a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem.” Viszont „Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz.”
Komolyan kell vennünk Jézusnak azt a kijelentését is, amely nem fenyegetés akar lenni, hanem vigasztalás, hogy a Mennyei Atya: „Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt bennem, lemetsz rólam”. Ezért hittel és bizalommal kell fogadni a „megmetszést” is, mely könnyeket hoz elő a szőlővesszőkből (= fájdalmas), de ezeknek a célja a termésre szánt vesszők erősítése, a bőségesebb élettér biztosítása a jobb gyümölcstermés érdekében.
NB! Alapvető kötelességünk a gyümölcstermés, vagyis mások életének szeretetből fakadó gazdagítása. Az a feladatunk, hogy Jézus Krisztusból, vagyis a vele való kapcsolatból éljünk, úgy, hogy Jézussal együtt vállalnunk kell a szolgáló szeretet tetteit. Krisztussal kell megkötnünk és fenntartanunk emberi kapcsolatainkat is, mert ezek csak ebben az esetben lesznek gyümölcsözőek, sőt boldogítóak.
Nem szabad elszakadnunk az erőt adó gyökértől, amely a gyümölcsterméshez nélkülözhetetlen! Sőt, egyre élőbb kapcsolatra kell törekednünk Jézussal! Így jön létre egymás között a Jézus által óhajtott egység, és majd együtt lehetünk szeretteinkkel az örök életben is!