Húsvét 5. hete, csütörtök – Jn 15, 9-11 – Becsületesek (= „hűségesek”) vagyunk-e személyes kapcsolatainkban?
Az élet személyes kapcsolatokból áll.
A létezhető legszorosabb és legmélyebb személyes kapcsolat az Atyának és a Fiúnak a kapcsolata, hiszen ők csak az egymáshoz való viszonyukban különböznek egymástól: az isteni természet adásának, elfogadásának és viszonzásának módján kívül nincs közöttük semmi más különbség. (A teremtett világban nincs még egy ilyen.)
Emberi világunk keretei között mindössze háromféle szoros személyes kapcsolat létezik: (1) a házastársak közötti kapcsolat, (2) a szülőknek a gyermekeikkel való kapcsolata, és (3) a baráti kapcsolat. Ezeken kívül van a többi „lazább” kapcsolat: a munkaadók és a munkavállalók, a tanárok és diákok közötti, valamint bizonyos közösségek tagjai közötti kapcsolatok, stb.,stb.
A különféle személyes kapcsolatoknak van bizonyos „hierarchiája”: közöttük felállítható bizonyos értékbeli sorrend. Ezek tiszteletben tartása nagyon fontos követelmény. Az „alacsonyabb fokozatú” kapcsolatokat csak úgy vállalhatjuk, azaz csak úgy fogadhatjuk el, és úgy viszonozhatjuk, ahogyan az a „magasabb rendű” kapcsolatainknak megfelel.
Az emberek közötti legmélyebb, legszemélyesebb szeretet-kapcsolat a házastársak között áll fenn. A többi emberi kapcsolat ennek van alárendelve.
Az isteni személyekkel való kapcsolat átjárja és felülmúlja az emberi kapcsolatokat is. Már az Ószövetségben is sokszor előkerül, hogy az Isten viszonya olyan az emberekhez, mint a jegyeseknek az egymáshoz való viszonya, vagy erősebb kötelék, mint a szülőknek a gyermekeikkel való kapcsolata. Mert például az édesanya megfeledkezhet méhe szülöttéről, de az Isten nem feledkezik meg rólunk, Jézus pedig „barátainak” nevezi az apostolokat.
Jézus az utolsó vacsorán azt mondta, hogy „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek titeket.” Azért mondhatta ezt, mert mindent átadott nekünk, amit az Atyától kapott: egész földi életét a kereszthalálig, és egész isteni életét is a Szentlélek által. Tőlünk pedig azt kéri, hogy viszonozzuk az ő szeretetét. Megmondta, hogy ezt hogyan tudjuk megtenni, (és ez nagy segítséget jelent számunkra): „Ha megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében.” Teljesítenünk kell Jézus „új” szeretet-parancsát: „Úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket!”
Ez csak a Szentlélek segítségével lehetséges. Ezért kérjük a Szentlelket: segítsen meg minket, hogy mindenkit úgy szeressünk, ahogyan azt Isten a kapcsolataink jellegének (a „szerepeinknek”) megfelelően várja tőlünk!