Húsvét 7. hete, hétfő – Jn 16, 29-33 – Röviden meg tudjuk-e fogalmazni, hogy miben áll Jézus és a Szentlélek küldetése?
A mai evangéliummal Jézus utolsó vacsorán mondott beszédének a végéhez érkeztünk. Utána az apostolok megvallották hitüket, hogy Jézus az Atyától jött, vagyis hogy ő az Atya küldötte. Megértették, hogy Jézus azt tanította nekik éveken át, amit az Atyától hallott, amit az Atya bízott rá.
Világossá vált számukra, hogy Jézus minden cselekedetét az Atya nevében tette.
Mi is fogalmazzuk meg a magunk személyes hitvallását! Hiszünk Jézus Krisztusban, aki öröktől fogva az Atyánál volt, de az idők teljességében az Atya azért küldte a világba, hogy földi élete során az Atyától kapott küldetését hűségesen teljesítse. Ennek igen fontos része volt az ő kereszthalála és feltámadása, de a lényege az volt, hogy részünk legyen a Szentháromság személyes életében. Hiszünk Jézus Krisztusban, aki miután küldetését teljesítette, visszatért az Atyához, hogy továbbra is közbenjárónk legyen a mennyei Atyánknál, ahová minket is el akar vezetni. Az ő küldetésének a befejezéséhez azonban a Szentlélekre is szükség van.
A mai szentlecke jó példa arra, hogy a Szentlélek nélkül „semmi nem működik”. A Szentlélek működésének eredménye, hogy az Ige megtestesült a világban, Szűz Mária méhében. A Szentlélek által támasztotta fel Jézust az Atya, a Szentlélek által lesz jelen Jézus a szentmisén a kenyérben és a borban, a Szentlélek által kapjuk meg az Isten életét a keresztségben, általa leszünk az isteni élet teljességének a részeseivé.
A Szentlélek segít minket abban, hogy megértsük, mit tanított Jézus. Ő segít abban is, hogy méltó módon tudjuk viszonozni Jézus szeretetét, és hogy úgy tudjuk szeretni egymást is, ugyanazzal a szeretettel, ahogyan az Atya szereti Jézust, és ahogyan Jézus szeret minket. Ő segít minket a Jézusról való tanúságtételben is, mert a megpróbáltatásokban sem tudunk helyt állni a magunk erejéből. Ezért mindig kérnünk kell a Szentlélek megvilágosító és erősítő kegyelmét.
Urunk mennybemenetelének ünnepén tudatosítottuk magunkban egyrészt, hogy Jézus azért „ment el” a fizikai érzékelésünk világából, hogy még jobban velünk lehessen. Másrészt Jézus „elmenetele” volt a feltétele annak, hogy elküldje a Szentlelket. A Szentlélek által nemcsak Krisztus lehet jobban velünk (sőt, bennünk!), hanem megvalósulhat az is, hogy „aki szeret engem, Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk és benne fogunk lakni.” A megváltásnak ez a gyümölcse csak a Szentlélek által valósulhat meg: Ő kapcsol minket össze az Atyával és a Fiúval.
Minden nap alázattal és bizalommal kell kérni a Szentlelket. Alázattal: megvallva, hogy érdemtelenek vagyunk az ajándékaira, és tudva azt is, hogy nélküle képtelenek vagyunk a szeretetre. Pedig (1Kor 13, 2.) „ha szeretet nincs bennem, semmi vagyok” – Ugyanakkor azzal a bizalommal kell kérni, hogy Isten megadja a Szentlelket azoknak, akik kérik.
Az elkövetkezendő héten törekedjünk arra, hogy a Szentlélekhez való imádságunk mindennapi gyakorlattá váljon és ne szűnjék meg egész földi életünk folyamán sohasem!