Szentháromság vasárnapja – Mt 28,16-20 – Ápoljuk-e a személyes kapcsolatot az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel?
Jézus nem beszélt a Szentháromság titkáról, ki sem ejtette ezt a szót, hogy „Szentháromság”. Sőt, a mai evangéliumi részlet az egyetlen hely a Szentírásban, ahol a Szentháromság személyei közvetlenül egymás mellett vannak megemlítve. Máté, Márk és Lukács evangélista együtt említi az Atyát, a Fiút és a Szentlelket Jézus keresztségével kapcsolatban. 
Jézus tanításából megismertük, hogy minden élet forrása az Atya, és az Ő Fia azért lett emberré, hogy nekünk részünk lehessen Isten életében.
Amikor a mai evangéliumi részlet szerint Jézus parancsba adta az apostoloknak, hogy „tegyetek tanítványommá minden nemzetet, és kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében!”, ezt a Szent István Társulat gondozásában megjelent Bibliában úgy találjuk, hogy Jézus a Szentháromság nevére való keresztelésre ad parancsot. A jegyzet külön kitér arra, hogy valakinek a „nevében” való megkeresztelés azt jelenti, hogy valakinek a tekintélyével történik a keresztelés, míg valakinek a „nevére” való megkeresztelés azt fejezi ki, hogy valakinek szentelnek valakit. „A keresztség által a Szentháromság tulajdona és védettje lesz a megkeresztelt.”
Jakubinyi György püspök atya Máté-kommentárjában így fogalmaz: „A megkeresztelt ember a Szentháromság birtoka lesz, az ő életében részesedik.”
! A megkeresztelkedés által személyes kapcsolatba kerülünk az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel, és ezt a kapcsolatot nekünk is tudatosan ápolnunk kell. Ez lelki életünk legfontosabb feladata. NB!: Enélkül nincs sok gyümölcsöt termő vallásos élet.
Tudnunk kell(ene), hogy amikor azt mondjuk egymásnak, hogy „éltessen az Isten”, ezzel azt kívánjuk, hogy „legyen a Szentlélek által élő, eleven, személyes kapcsolatunk az Atyával, a Fiúval és egymással”!
A magyarságnak a kereszténység felvételét követő néhány évszázadban azért volt olyan sikerekben gazdag, erőteljes és bőven termő az élete, mert minden nemzet közül a lehető legszemélyesebb volt a vallásosságunk. Ezt bizonyítja a mai ünnep is, amelyet az Árpád-házi Könyves Kálmán királyunk már 1100 körül elrendelt, hogy a Pünkösd ünnepe utáni vasárnap legyen a Szentháromság ünnepe. A Világegyházban csak 1334-ben, több mint 200 évvel később tette kötelező ünneppé XXII. János pápa.
Isten fontosnak tartotta, hogy kinyilatkoztassa nekünk belső „szentháromságos életét”. Ő nemcsak „Emmanuel”, vagyis velünk levő Isten akar lenni, aki mellénk szegődik, hanem bennünk akar lakni. Mivel Isten az embert a saját képére és hasonlatosságára, vagyis közösségi lénynek teremtette, akkor leszünk igazán boldogok, ha már most is a Szentháromság szeretet-közösségében élünk, és benne egymással is.
A Szentháromság titka előtt leborulva adjunk hálát azért, hogy a már most a földi életünkben részünk lehet az Atya, Fiú és Szentlélek szeretet-közösségében, amely az örök életben vár ránk!