Úrnapja, Krisztus szent Testének és Vérének = Isten velünk kötött „vérszerződésének” az ünnepe – Pedagógusnap
Kiv 24,3-8; Zsid 9,11-15:, Mk 14,12-16. 22-26
Mi a szerepe életünkben az Oltáriszentségnek?
A mai olvasmány leírja, hogy miután a zsidó nép elfogadta a Mindenható Istennek Mózes által közölt feltételeit, Jahve szövetséget kötött velük.
A mai szentleckében azt olvastuk, hogy miután az Újszövetség Főpapja, Krisztus „belépett abba a szentélybe, amely nem ebből a világból való, az örök Lélek által saját magát adta tiszta áldozatul az Istennek, hogy az élő Istennek szolgáljunk.”
Az evangéliumban pedig hallhattuk, hogy Jézus a „húsvéti vacsorán” a kenyeret úgy adta a tanítványoknak, hogy „Ez az én testem”, a bort pedig: „Ez az én vérem, a szövetségé, amely sokakért kionttatik.” Lukács evangéliuma szerint Jézus hozzátette: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” (Lk 22,19).
Nekünk, magyaroknak sokat mondhat, ha úgy vesszük, hogy Jézus cselekedete valójában az Istennek velünk kötött új „szövetsége” = „vérszerződés”. A mi történelmünkben döntő fontosságú volt 890/91-ben a hét fejedelmi személy által megkötött „vérszerződés”, amely éppen azt fejezte ki, hogy „Mi egy test és egy vér vagyunk” = „testvérek” vagyunk. (Meg kell jegyezni, hogy csak a magyar nyelvben használatos a „testvér” szó.)
! A feltámadott Krisztusban már nincs külön a test és a vér. (Ezért elegendő Krisztus testét csupán a kenyér színe alatt magunkhoz venni, hiszen benne jelen van a feltámadott Krisztus egész lényével.) Jézus azért akarta elkülönítve ránk hagyni az ő testét és vérét, mert a feláldozottság állapotában akart velünk maradni, azért, hogy őt magunkhoz véve mi is készek legyünk áldozattá válni. Táplálékunkká akar lenni, hogy Vele eggyé válva mi is képesek legyünk arra, hogy életünket odaadjuk a magunk és szeretteink üdvösségéért. A mai ünnep onnan ered, hogy 1264-ben egy cseh pap kételkedett abban, hogy az ostya valóban átváltozott Krisztus testévé. Amikor az átváltoztatott ostyát megtörte, egy csepp vér hullott a „korporáléra”. Ezt megmutatták IV. Orbán pápának, aki ennek hatására rendelte el, hogy a Szentháromság vasárnapja utáni csütörtök legyen külön ünnep Krisztus Testének és Vérének tiszteletére. Ez ma is munkaszüneti nap több országban (Ausztria, Horvátország, Lengyelország, Németország, Portugália, Spanyolország, Brazília, stb.) és 1945 óta csak mi ünnepeljük vasárnap. Nem árt tudni, hogy a muzulmán vallás nagyon ellene van ennek az ünnepnek. Ez volt az oka, hogy 1501-ben Buda várában nagy tömeg jelenlétében ezen a napon elégették Mohamed jelképes mecsetjét, koporsóját és a török katonákat ábrázoló bábukat. Azt is érdemes tudni, hogy az összes protestáns vallás „kárhozatos bálványimádásnak” tartja a szentmisét.
! A mai ünnep himnuszait Aquinói Szent Tamás írta. Egyik himnuszának utolsó előtti versszakával kérjük: „Üdvösségszerző Áldozat, ki mennynek tárod ajtaját, ellenségek törnek reánk, nyújts segítséget, adj erőt!” Bízzunk a Krisztus által kötött „vérszerződésünkben”!