Kedves Szabolcs atya! 1953-ban szentelték atyát. Ugye? Esztergomban?
Esztergomban, természetesen. 50-ig Szécsényben volt a noviciátus és Gyöngyösön volt a klerikátus, a szemináriumunk, és egy évet töltöttem még Gyöngyösön 49-50-ben. Nagyszerű klerikát volt, ugye Paskai Pacifik testvér volt ott, aztán Asztrik testvér, Kákonyi Asztrik testvér, és aztán a későbbi provinciálisok, egy nagyszerű klerikát volt, és színvonalas 1 évig, és aztán Esztergomba kerültünk.
Mikor született atya?
1926 novemberében. Én Pesten születtem: Édesapám Marosvásárhelyen volt állomásfőnök helyettes. Őket kizsuppolták 1919-ben, mikor a románok elfoglalták Erdélyt, és mivel a Tiszánál front volt, ezért Máramaros szigeten tették át ezeket a vasutasokat, postásokat Kun Béla Magyarországára. Sokan vissza akartak menni, de hát nem lehetett, és aztán a MÁV Igazgatóságba került, úgyhogy én már Budapesten, a Gyáli úton volt egy ilyen barakksor, odahelyezték őket, akik köztisztviselők jöttek, vasutasok jöttek.
1938-ban volt az Eucharisztikus Kongresszus. 2020-ban újra mi adunk otthont ennek a nagy világrendezvénynek. Van-e emléke a 38-as Eucharisztikus Kongresszusról Szabolcs atyának?
Mi heti 2 órát voltunk hittanon. Én első gimnazista voltam. Meg volt pontosan kijelölve a hely. Jött az egész gimnázium, és kijelölték pontosan a helyünket. A mi gimnázium helye a Hősök terén volt. Fölállítva a gyönyörű oltár.
A Trianon után 18 évvel mi teljes szívünkből és teli torokkal énekeltük: Győzelemről énekelnek napkelet és napnyugat… Forrasz eggyé minden népet, nemzetet... Bennünk semmi gyűlölet nem volt. Körülöttünk levő hét náció gyűlölt minket, és mi azt énektük, hogy forrasz eggyé minden népet nemzett.
A papi hivatást, a szerzetesi hivatást választotta. Szerepet játszott az Eucharisztikus Kongresszus élménye?
Természetesen! De akkor teljes más volt a hangulat. Mi Tóth Tihamér könyvein meg Oszter atya könyvein nevelkedtünk. Heti két óra hittan volt, évi lelkigyakorlat. Állami iskolába jártam. Tehát teljesen vallásosan nevelkedtünk. Nálunk nem volt barilla, se hitlerjugen, sem mint ahogy később volt kisdobos meg ilyesmi. Minálunk cserkészet volt. De úgy, hogy katolikus papok kezdték, olyanok, mint Sík Sándor, Bayer Géza, mondhatnám a neveket egymás után.
Miért lett ferences?
1945 július 11-én érettségiztem. Beiratkoztam a Műegyetemre 3 évet. Elkezdtem, de a rajzolás…, mivel nem volt jó kézügyességem, a rajzolás tönkretett. Nem tanultam csak rajzoltam, a rajzokkal kínlódtam, és közben figyeltem, főleg figyeltem a politikát, és 1947 decemberére rájöttem, hogy az a világ, ami visszavonhatatlanul következik, az nem az én világom. Minket nem erre készítettek fel az érettségivel, ez egy teljesen más világ, és én ebben a világba nem akarok élni!
Mivel 15 éves koromban jártam a Szerén atyához, és Ő meg is kérdezte, hogy nem akarok-e pap lenni? Akkor kinevettem, mert annyira nem jutott eszembe. Mikor láttam hova halad a világ, teljesen világos volt, és akkor mindenki azt mondta 1950-ben, hogy csupán egy évig fog tartani.
Guggolva is kibírjuk.
Igen, én meg halálosan vitatkoztam Végvári Vazullal, hogy de igen is, ez még egy évtizedig is eltarthat. De behúztam a nyakamat, hogy ekkorát mondani, mikor mindenki azt mondta, hogy egy évig fog tartani.
Szerém atyát honnan ismerte, Ő a Margit körúti templomnak volt a papja?
Margit körúti templomban volt, és lelkigyakorlatot tartott nálunk az iskolában. Ahogy mondtam, minden évben volt lelkigyakorlat. Nagyon értett a fiúkhoz.
Akkor ott hagyta a Műszaki Egyetemet?
Igen, mert ez a világ nem az én világom.
És akkor eszébe jutott, amit Szerém atya mondott, hogy papi hivatás.
Hogy jellemezzem az akkori légkört: az ötödik gimnazista osztálynak volt egy könyvtára, és én abból kivettem Baylon Szent Paszkál életét, és attól kezdve mindig nálam az volt bennem: milyen jó volna elvonulni, és csak egy laikus testvérként belépni a ferencrendbe. Nagyon fellelkesített ez. Szintén ebben a korban, 15 éves koromban erre gondoltam, és ezek az érzések jöttek vissza bennem 1947-ben, és 1948 augusztusában már beléptem a ferencrendbe.
Az interjú meghallgatható: ITT
Az interjú folytatása: ITT
Szerdahelyi Csongor interjúja alapján