Adv. 3. vas.- C. – Szof 3, 14-18, Fil 4, 4-7, Lk 3, 10-18
Örömteli-e az életünk?
A kereszténység az öröm vallása. Ha valakinek az alaphangulatára nem az öröm jellemző, annak sürgősen meg kell vizsgálnia a lelkiismeretét, hogy megtudja, mi az oka örömtelenségének. Szent Ferenc atyánk szerint, aki szomorú, az tartson őszinte bűnbánatot és gyónjon meg. Meg kell vizsgálni, hogy milyen igényeink vannak, minek szeretnénk/tudnánk örülni. Nagy kísértést jelentenek a hamis vágyálmok: amikor az örömet anyagi dolgok élvezetétől és azok halmozásától várjuk. A fogyasztói mentalitás mindig valami újra, valami többre és másra vágyik, mint amire lehetősége nyílik. Aki kevesebbel is megelégszik, az tud örülni a többnek. A szegényeknek több örömben van részük, mint a gazdagoknak. A szegények megosztják másokkal azt, amijük van, jobban odafigyelnek a lelki értékekre, ezeket jobban értékelik, mint azok, akik úgy gondolják, hogy pénzért minden megvehető. A személyes szeretet utáni vágy beteljesülése ad igazi boldogságot, és ez nem az anyagi javak függvénye. Vegyük észre az igazi és tartós öröm helyzeteit és lehetőségeit! Ami igazán fontos és igazán boldoggá tehet, az elérhető közelségben van, csak észre kell venni. 
A világ legnagyobb kincse, az Isten a miénk akar lenni. Szofoniás próféta örömre szólít fel, és az öröm forrásának azt nevezi, hogy az Úr veled/közöttetek van, a megtérés nyomában pedig vigasztalás és öröm tölti el a népet, és az Úr is örül neked nagy örömmel, újjáéleszt szeretetével, úgy örül neked ujjongó örömmel, mintha ünnepet ülne. Amikor Keresztelő János a bűnbánat és megtérés méltó gyümölcsét kérte, akkor két egészen egyszerű, mindennapi követelményről beszélt: az igazságosságról, vagyis a javak igazságos elosztásáról (ezen belül az állapotbeli kötelességek teljesítéséről) és a rászoruló embertársak megsegítéséről. Magunkra alkalmazva: nekünk nem valahol egészen másutt, egészen mást csinálva kell szentnek lennünk (= egyikünknek sem kell elhagynia foglalkozását), hanem ott kell változtatunk helytelen magatartásunkon és viselkedésünkön, ahol vagyunk.
! A családban/közösségünkben és a munkahelyen is vissza lehet élni a helyzetünkkel! Igazságtalanok vagyunk, amikor nem adunk elegendő időt, figyelmet, törődést azoknak, akiket Isten ránk bízott és általunk akar szeretni. Rajtunk kívül senki sem fogja őket Isten szeretetével szeretni!
Mindehhez még hozzá kell tenni, hogy amit a Keresztelő hirdetett, az csak a kezdet. Természetesen enélkül nem lehet szó semmiféle megtérésről. Viszont tovább is kell mennünk. Újjá kell születnünk a Szentlélek által. A szentleckében olvastuk: Emberszerető jóságotokat ismerje meg mindenki!” Nem csupán az igazságosságot, hanem az emberré lett Istentől kapott megbocsátó és irgalmas szeretetet kell tovább adnunk azoknak, akiket Isten csak általunk tud/akar szeretni.
Használjuk fel az igazi örömnek, az Istennel való találkozásnak és együttlétnek sok lehetőségét és különféle alkalmait! Isten ránk vonatkozó akaratának teljesítésével éljük át a jó cselekedetek miatt érzett örömöket, amelyek megnyitják bennünk az igazi örömök újabb forrásait!