Évközi 1. hét, csütörtök – Zsid 3, 7-14; Mk 1, 40-45
Hisszük-e, hogy Isten szeret minket, és hogy részvéttel van irántunk és a legjobbat akarja nekünk?
Nem tudjuk, hogy milyen hosszú utat járt be az a leprás ember, aki – amint a mai evangéliumban olvastuk – Jézushoz jött és térdre borult előtte. Lehet, hogy miután végigjárta súlyos betegségének fázisait a tiltakozás, a dac, a rémület után annak az elfogadásig, hogy betegsége gyógyíthatatlan, a megtett út kudarcaitól és a kimerültségtől tikkadtan már nem is remélt a gyógyulásában. Ezért igazából nem is „kérlelte” Jézust, hanem csak annyit mondott, hogy „Ha akarod, megtisztíthatsz engem”. Hitte, hogy ha Jézus akarja, meg is gyógyítja őt. De ő nem is gyógyulást, hanem „megtisztítást” mondott. Talán újjászületést remélt? Jézus kezébe tette le a sorsát, mint aki azt is el tudja fogadni, hogy ha Jézus úgy akarja, megmaradjon állapotában.
Az evangéliumban szereplő kifejezést, hogy „Jézusnak megesett rajta a szíve”, vagy más szövegváltozat szerint: „megkönyörült rajta”, a mai szövegkritika szerint a legmegbízhatóbban így lehetne fordítani: „Jézus fölindult”. – Miért? Haragudott volna, hogy a leprás megszegte a szabályok sorozatát? Vagy Jézus tudta, hogy majd elhíreszteli a csodálatos gyógyulását, és ezzel akadályozza Őt a küldetésének teljesítésében? Jézus ugyanis az előbbi helyéről éppen a sok gyógyítás miatt jött el. Vagy talán kihozta nyugalmából a leprás bátorsága, hite, illetve a nyomorúsága? Valószínű, hogy inkább szánalomra indította őt.
A kitaszított leprás Jézusba vetett hite mindenképpen szánalmat keltő, alázata pedig megrendítő volt. Jézus az együttérzését és jóindulatát külön is kifejezte azzal, hogy megérintette a fertőző leprást. Neki nem kellett félnie, hogy tisztátalanná válik.
A leprás megtapasztalhatta Jézus érintésének és szavának erejét, de örömét elrontotta, hogy csak a papnak mondhatja el, mi történt vele. Ezért nem fogadta meg Jézus szavát, ellenkezőleg: mindenkinek elmondta gyógyulását. ! Az engedetlenség vétke minket is fenyeget. Bízzunk Jézusban, aki a legjobbat akarja nekünk, és minden körülmények között engedelmeskedjünk neki! Jézus látja a mi betegségeinket. Saját szavai szerint azért jött, hogy meggyógyítson minket. Az egészség visszaadása jel, amely Isten szeretetét bizonyítja. De Jézus mégsem azért jött, hogy a világ ezernyi baját egyenként meggyógyítsa. Elmerülhetne a betegek gyógyításában, de akkor a földi várakozásokat betöltő jótettei nem lennének jelek többé. Jézus a legfontosabbat akarja teljesíteni: örömhírt kell hirdetnie. Az örömhír pedig: Isten irgalmas szeretete, és az örök élet. Ennél nem akart kevesebbet adni. Higgyünk Istennek irántunk való szeretetében, és viszonozzuk azt! Kérjük, hogy gyógyítson meg minket! Kérjünk türelmet és bizalmat Isten iránt! Ő azt adja nekünk, amire a legnagyobb szükségünk van. De a magunk részéről tegyünk meg mindent a gyógyulásunk érdekében! És fogadjunk el mindent úgy, mint Isten szeretetének jelét és bizonyítékát! Legfőképpen pedig: szeressük Istent, mert „az Istent szeretőknek minden a javukra válik”.