Szeptember 21. Templomunk felszentelése – Ef 2,19-22; Jn 2,13,22
Hogyan leszünk Isten élő templomává?
Templomunk a mai barokk formájában a 18. század elején épült fel, története viszont a 13. század közepéig nyúlik vissza.
Ezen a helyen az első gótikus templom Veronai Szent Péter vértanú tiszteletére a tatárjárás után, 1250 és 1260 között épült fel IV. Béla király idejében (1203-1270), az akkori városfalakon kívül, a kapuk közelében, az egyszerű emberek kis házai és viskói között.
Amikor 1526-ban Buda várának eleste után Szulejmán szultán török hada Pestet is elfoglalta, ezt az első templomot Pest városával együtt felégette, az itt élő ferences testvérek vértanúk lettek. 10 év múlva más ferences testvérek nagy erőfeszítéssel 1537-re a templomot újjáépítették, de 4 év múlva 1541-től a török végleg megszállta Pestet, a templomot átépítették török imaházzá. Ezt a dzsámit a török kiűzése után Kalcher Márton osztrák származású pesti kőműves alakította át templommá. (Őt 1701-ben a ma is meglévő kriptában temették el.)
Az a templom azonban kicsinek bizonyult, így Dvornikovich Mihály váci püspök pártfogásával és más adakozók segítségével 1715-re felépülhetett az újabb templom. A végleges, ma is meglévő templom alapjait 1727-ben tették le, és tizenhat év múlva, 1743. szeptember 21-én (a mai napon) szentelte fel Patachich Gábor kalocsai érsek, már Alcantarai Szent Péter tiszteletére, aki a ferences rend legszigorúbb szabályokat követő ágának alapítója volt.
Amikor II. József a szerzetesrendeket megszüntette, a pesti ferences templomot plébániaként engedélyezte működni, így 15 felszentelt pap és 2 laikus testvér továbbra is elláthatta a lelkipásztori munkát. Az Alcantarai Szent Péter templom 1822-től lett ismét ferences rendi templom. 1950-ben a Ferences Rendtől elvették a rendházat és a templomot, majd 1989-ben visszakaptuk a templomot és a rendház egy részét.
Az Újszövetségben a templom maga Jézus Krisztus, akiben „az istenség egész teljessége lakozik” (Kol 2,9). A keresztények maguk is Krisztus testének tagjai, eleven kövek, akik Krisztussal együtt lelki épületet alkotnak (1Pét 2,4kk., Róm 12,1). Tehát Krisztus testének tagjaként minden hívő keresztény maga is az Isten temploma (1Kor 6,15; 12,27, Róm 8,11), vagy ahogyan Pál apostol írta, teste a Szentlélek temploma (1Kor 6, 19).
Csak Krisztus személyéhez kapcsolódva épülhet a hívek közössége az Úr szent templomává (Ef 2,20-22, 1Kor 3, 16-17). Magát az épületet az Egyház élő közössége, az Eucharisztia liturgiája teszi Isten templomává. Törekedjünk arra, hogy élő kövekből épült élő közösség legyünk!
Mi úgy tudunk közreműködni Isten templomának, az Egyház élő közösségének a növekedésében, ha egyre jobban befogadjuk Istent, amelynek a külső jele az, ha növekedünk a szeretetben (Ef 4,1-16). Törekedjünk arra, hogy minden tettünk Isten iránti szeretetből fakadjon, vagyis áldozat legyen! Így leszünk Isten élő templomává.