Évközi 28. hét, szerda – Gal 5,18-25; Lk 11,42-46
Testi vagy lelki emberek vagyunk-e?
Pál apostol segít válaszolni arra kérdésre, hogy ki a testi, illetve ki a lelki ember. A mai szentleckében felsorolja a két típusra jellemző tulajdonságokat.
A testi ember gátlástalan ösztönei és vágyai szerint a testi élvezeteket hajszolja. A lelki ember pedig a Szentlélekkel együttműködve uralkodik ösztönös hajlamain.
A testi ember cselekedetei között Pál apostol a paráznaság (bujaság) mellett felsorol még néhányat. Ezek az ellenségeskedés, a viszálykodás, a vetélkedés, a harag, a veszekedés, a szakadás, a pártoskodás, az irigykedés, stb. Figyelmeztet, hogy a Lélekkel való közösséget leghamarabb a hiú dicsvágy, az irigység ronthatja meg, ezért arra bátorít, hogy: „Ne törtessünk kihívóan, egymásra irigykedve hiú dicsőség után!” (Gal 5,26). A rómaiaknak írt levelében figyelmeztet, hogy: „Ha test szerint éltek, biztosan meghaltok, de ha a lélekkel
elfojtjátok a test szerinti tetteket, élni fogtok.”(Rom 8,13). Megjegyzendő, hogy a lelki élet felölel minden önzetlen szeretettel kapcsolatos testi cselekvést is. Így például a szentségi házasságban történő szerelmi testi egyesülést. Ezzel szemben az önzés és a kevélység akkor is a testi ember sajátja, ha a lelki javak szintjén nyilvánul meg. Az jelenti a bűnös önzés teljes feladását, vagyis azok élnek krisztusi életet, „akik keresztre feszítették testüket szenvedélyeikkel és kívánságaikkal együtt.” (Gal 5,22).
A mai evangéliumi részletben Jézus azt tanítja, hogy a törvény teljesítésének indítóoka ne a becsvágy legyen, hanem a mennyei Atya akaratának keresése és teljesítése. A farizeusok bűne ugyanis az, hogy elhanyagolták az igazságosságot és az Isten szeretetét.
Mindenképpen meg kell tenni azt a jót, amire az igazságosság és az Isten szeretete késztet. Ezek az Istennel való kapcsolatból és az emberszeretet parancsából következnek. Ezek teljesítését segítik az Egyház törvényei: a vasárnapi szentmise, a napi imádság, stb.
De nem elegendőek a jó cselekedetek, vagy a tartózkodás bizonyos tettektől. A jó gyümölcsök nem abból fakadnak, hogy tudjuk, mit kell megtennünk, és mi az, amit kerülnünk kell. A keresztény élet nem a mi erőlködésünknek, hanem a Szentlélek működésének az eredménye. A mi érdemünk csak annyi, hogy engedjük Őt munkálkodni. Pál apostol írja, hogy: „Gyümölcsötök a megszentelődés” (Róm 6,22). A mai szentleckében felsorol néhányat a lélek gyümölcsei közül: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.
Hogy lelki emberek lehessünk, kérjük Istent: „Cselekedeteinket előzd meg kegyelmeddel és kísérd segítségeddel, hogy cselekedeteinket mindig veled kezdjük, és segítségeddel be is fejezhessük!” (Általános könyörgés a szertartáskönyvből)