Évközi 30. hét, kedd – Lk 13,18-21
Hogyan veszünk részt Isten országának a terjedésében?
Nem tartozik a mindennapi tapasztalataink közé, hogyan lesz a kis mustármagból nagy fa. Sokan közülünk talán még mustármagot sem láttak. Ugyanígy vagyunk a kovásszal és a tésztával is. Sokan azt sem tudják, hogy mi a különbség a kovász és az élesztő között. Pedig ezek ismerete szükséges ahhoz, hogy megértsük, mihez hasonlította Jézus a Mennyek országának a természetét és kifejlődését. Fontos tudni, hogy a tészta megkelése nem szakaszosan terjed, hanem az egész tészta egyformán, fokozatosan alakul át.
Az Isten országának terjedéséről szóló két hasonlatban egyrészt lényeges a jelentéktelennek tűnő kezdet és a sikeres vég közötti nagy különbség, másrészt fontos a közbeeső idő is. A 
beteljesülés ugyanis hosszan tartó folyamat, állandó fejlődés eredménye. Bár nem lehet lehatárolni sem időben, sem térben, mégis olyan aktuális valóság, amely a jelenben is megtapasztalható.
Lukács evangéliumának görög szövegében a 17. fejezet 21. versében az Isten országával kapcsolatban szerepel az „entosz hümón” kifejezés, amely többféle értelemben is felfogható. Az egyházatyák a „bennetek” szó értelmében magyarázták, mely szerint az Isten országa az ember belsejében tapasztalható meg. A másik fordítási lehetőség a „közöttetek”, vagyis az Isten országa a kapcsolatainkban is jelen van, és azokat is alakítja.
Úgy is mondhatjuk, hogy az Isten országában egyre jobban lelki emberek leszünk, vagyis egyre jobban engedjük, hogy a Szentlélek irányítson minket. Eszerint az Isten országának, illetve uralmának terjedése bennünk azt jelenti, hogy a Szentlélek egyre jobban átjárja belső világunkat és kapcsolatainkat, tehát egész életünket.
Isten országa, vagyis Isten urasága, uralma úgy is felfogható, mint egyre jobban kiteljesedő, egyre élőbb szeretetkapcsolat a három isteni Személlyel: az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel, valamint egymással is. Ez azt jelenti, hogy a három isteni Személlyel való kapcsolatunk egyre jobban átjárja és átalakítja egész valónkat, érzelemvilágunkat, értelmünket, akaratunkat, életünk minden területét, beleértve emberi kapcsolatainkat is. Ahogyan a személyes kapcsolatok alakulása minden érintett személy aktív közreműködését feltételezi, úgy Isten uralma is csak akkor valósul meg bennünk, ha mi is akarjuk azt, és minden képességünkkel közreműködünk annak kialakításában.
Ha a Szentlélekre figyelve Jézus tanítását követjük, ha „elsősorban Isten országát és annak igazságát” (Mt 6,33) keressük, és ennek megfelelően gondozzuk és alakítjuk belső világunkat, gondolatainkat, érzelmeinket és kapcsolatainkat, akkor Isten országa, vagyis uralma úgy növekszik bennünk és köztünk, mint a jó földbe vetett mag, illetve úgy terjed, mint a tésztában a kovász.
Más hasonlatokat is használva így lesz a mi életünk mások számára otthont és védelmet adó, jó gyümölcsöket termő fává, vagy jóízű és tápláló, mindennapi kenyérré.