Évközi 3. vasárnap B Jón 3,1-5,10; 1Kor 7,29-31; Mk 1,14-20
Bizonyára ismerős az a mondás, hogy: „Telik, múlik az idő”. Vajon számunkra az idő telik, vagy csak múlik?
A mai evangéliumi részlet úgy kezdődik, hogy: „Miután (Keresztelő) Jánost elfogták”, Jézus elkezdte hirdetni „az Isten evangéliumát: »Betelt az idő,…”. Isten velünk van. Ezek Jézus első szavai Márk evangéliumában. Ez Jézus örömhíre. Magára alkalmazhatta ezt András is, aki János tanítványaként a múlt vasárnapi evangélium szerint egy felejthetetlen napot töltött Jézusnál.
Vajon számunkra is „Betelt az idő”? Vagy csak tartalmatlanul, céltalanul múlik? Az élet nagyon rövid ahhoz, hogy az időt elfecséreljük!
Lehet múlatni az időt hiábavaló ténykedéssel, léha és hiú ábrándozással, meddő vitatkozásokkal, vagy gondolatainkban azokkal való foglalkozással, akik gyűlölnek minket. Pedig inkább azokkal kellene törődnünk, akik fontosak a számunkra, és akik szeretnek és megértenek minket.
Aki csak múlatja az időt, annak az élete minden évvel, nappal és órával rövidül, egyre kevesebb marad belőle, és végül egészen elfogy. Aki felett múlik az idő, az rendszerint hátrafelé néz, a múltba. Az ilyen embert az idő múlása vagy szomorúvá teszi, vagy rátör a pánik, mivel a halál az életnek a végét, a kapuzárást jelenti a számára.
Akinek viszont telik az idő, az előre néz, az örökkévalóság felé. Akinek telik az élete, az minden nappal, minden órával közelebb jut az örök élethez, a beteljesedéshez. Annak kiteljesedik az élete, mint ahogy telítődik egy pohár, aztán végül teljesen tele lesz.
A múló idő öregít, a telő idő viszont megérlel, vigasztal, megbékít, örömmel, reménnyel, nyugalommal és megelégedéssel tölt el. Mert akinek telik az élete, annak a számára a halál kapunyitás, a mulandóság vége és az örök életben való kiteljesedés kezdete.
Amikor Jézus kijelentette, hogy „Betelt az idő”, akkor megmondta ennek okát is: „közel van az Isten országa”. Benne elérkezett. Aki Őt befogadja, annak nem múlik el, hanem betelik az élete. De ehhez arra is szükség van, hogy: „Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban!”
A megtérés görögül metanoia, amely fordulatot jelent. Ez a hívó szó meghallásával kezdődik, és szüntelen odafordulást jelent az Istenhez. Prohászka Ottokár szerint odafordulás az éltető Nap felé. Ahogy mondta: „Aki a Napnak hátat fordít, az mindig a saját árnyékába lép.”
A mai szentlecke két figyelmeztetést is tartalmaz: „Az idő rövid!” és „ez a világ elmúlik!”
Ma véget ér a keresztények egységéért vállalt imahét. Folytatjuk az eucharisztikus kongresszusra való készülést. Isten irántunk való szeretete és a mi Isten iránti szeretetünk olyan fordulatot vár el tőlünk, amellyel nemcsak Isten felé, hanem a tőlünk elszakadt testvéreink felé is fordulunk. Mindent meg kell tennünk azért, hogy mindnyájan az eucharisztikus asztal közösségében éljünk!
Így teljék be örök élettel a mi földi életünk!