Évközi 3. hét, csütörtök – Mk 4,21-25
Tudjuk-e, hogy Isten ismerete és irántunk való szeretete nem magánvagyon, hanem mindnyájunk közös kincse?
Isten ismerete és szeretete a megosztással nem fogyatkozik, hanem gyarapszik. Ezért mondja Jézus, hogy: „akinek van, (az) még kap (hozzá), akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van”. Aki ezeket a kincseket magának akarja megtartani, az elveszíti. Aki viszont megosztja másokkal, az még többet kap belőle.
A hívő ember megvallja, hogy a bölcsességet „irigység nélkül adom tovább, nem rejtem el gazdagságát. Hisz kifogyhatatlan kincs az emberek számára. Akik szert tettek rá, megszerezték Isten barátságát…” (Bölcs 7,13-14)
Jézus tanításának megismerése, megvalósítása és hirdetése nemcsak lehetőség, hanem kötelesség.
Jézus mindnyájunkat biztat: „a ti világosságotok úgy világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat!” (Mt 5,16)