Évközi 5. hét, csütörtök – Mk 7,24-30
Mennyire bizalomteljesek és állhatatosak a kérő imáink?
A leányáért esdeklő kánaáni asszony joggal szívére vehette volna Jézus elutasítását. Mégsem háborodott fel, nem kezdett el szitkozódni, nem burkolódzott sértett némaságba sem, hanem tovább kérlelte Jézust, akitől leánya számára gyógyulást remélt. Sőt, úgy kérlelte tovább, hogy éppen a rá nézve sértő képből indult ki, hogy kérésének nyomatékot adjon: „az asztal alatt a kiskutyák is esznek abból, amit a gyermekek elmorzsálnak.”
Jézus a pogány asszony állhatatosságáért és alázatáért teljesítette a kérését. Ez az asszony megtalálta azt az 
egyedül helyes magatartást, amellyel Isten elé kell terjesztenünk kéréseinket. Megtanít minket arra, hogy kevélységünk, méltatlankodásunk, vélt igazunk sértett önérzete helyett a mi egyetlen érvünk Isten végtelenül irgalmas szeretete lehet. Az ilyen imádság bizonyosan célba ér, meghallgatást nyer, és Isten úgy teljesíti, ahogyan az nekünk a legjobb.