Évközi. 6. vasárnap – Lev 13,1-2.44-46; Mk 1,40-45
Jézusnál keresünk-e lelki betegségeinkben gyógyulást?
Az a leprás, akit ma Márk evangélista elénk állított, nemcsak a visszataszító betegségével együtt járó testi szenvedés és leépülés kínjaitól szenvedett. Mindezt tetézte a családjától és minden emberi közösségtől való kitaszítottsága is. Jól tudta, hogy közelítenie sem szabad az emberekhez, nehogy megfertőzze őket.
Ennek ellenére egészen közel ment Jézushoz, térdre borult előtte és így mondta: „Ha akarod, te meg tudsz tisztítani engem”. Nem is azt a szót használta, hogy gyógyítani, hanem hogy megtisztítani. Újjászületést remélt. Hitte, hogy ha Jézus akarja, akkor meggyógyítja őt. Ezzel a gesztusával Jézus kezébe tette a sorsát.
„
Jézusnak megesett rajta a szíve.”, vagyis szíven találta a leprás magatartása. Azt érezte, amit később Lázár sírjánál is érzett: „szíve mélyéig megrendült” (Jn 11,38). „Megérintette és azt mondta neki: »Akarom! Tisztulj meg!«”
Isten Fia megrendül az ember fájdalmát és nyomorát (a mai világ kiselejtező kultúrájának lepráját) látva. Látja azokat is, akik saját maguk börtönébe zárták magukat.
A mi sebeink sokszor nem a bőrünkön, vagyis nem életünk felszínén vannak, hanem a lelkünk mélyén. Létezik lelki lepra is, amely a testi lepránál is veszélyesebb. Az ilyen lepra tünetei nem nyilvánvalóak, gyakran még annak a számára sem, aki ilyen leprába esett. Az ilyen ember még azt is gondolhatja, és mondhatja is magáról, hogy neki semmi bűne nincsen.
Legyünk meggyőződve arról, hogy Jézus részvéttel van irántunk is! Higgyünk abban, hogy Jézus meg akar tisztítani minket. Az ő egész tanítása és élete bizonyította, hogy mi nagyon fontosak vagyunk az Istennek, aki nemcsak együtt érez velünk, hanem velünk és bennünk akar élni. Jézus azért jött, hogy begyógyítsa sebeinket és megújítsa életünket.
Tárjuk fel Előtte azokat a sebeinket, amelyeket akár mások bántása, vagy mások irántunk való szeretetének a hiánya okozott nekünk. Mondjuk el a sérelmeinket amiatt, hogy ha nem értettek meg, vagy ha nem értékeltek, nem fogadtak el bennünket, ha nem engedtek érvényesülni, sőt elnyomtak, és ha kiközösítettek minket! Kérjük Jézustól a megbocsátás és kiengesztelődés kegyelmét! Azt is ismerjük el, hogy ha mi is vétettünk a szeretet parancsa ellen!
Jézusban bízva, kérjük az ő megtisztító kegyelmét, és éljünk a megtisztulást adó szentgyónás lehetőségével, amikor a pap közvetíti számunkra Istennek ezt a kegyelmét! Miután az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében a gyóntatószékben megkapjuk a feloldozást, megtisztultan térhetünk vissza az Isten és az emberek közösségébe. Aztán kövessük Jézus példáját, akit mindig mélyen érintett az emberek elhagyatottsága és a betegségben való vergődése!