Évközi 6. hét, kedd – Mk 8,14-21
Óvatosak vagyunk-e a mai korszellemmel szemben?
A kovász olyan előtészta, amely liszt és víz felhasználásával, természetes élesztőgombák és tejsav-, ecetsavbaktériumok felszaporításával készül. Főleg kenyér előállításához használják. Átvitt értelemben a kovász egy olyan tényező, amely a kapcsolatok nélküli részeket összekapcsolja. Valamilyen egyesítő elvet, közösséget formáló és éltető erőt értünk alatta.
Jézus értelmezésében a kovász olyan tanítás vagy magatartás, amely erjeszt és összekapcsol, vagy éppen bomlaszt. Tehát a kovász nemcsak megkeleszti a kenyeret, hanem el is ronthatja azt. A farizeusok tanítását és magatartását ilyen rossz kovásznak minősíti Jézus, amely tévútra vihet. Jézus ezért óvja tőlük a követőit.
A tanítványok aggodalmaskodása, hitetlenkedése más, mint a farizeusoké. Az előbbiek azért hibásak, 
mert a csoda láttára még mindig nem nyílt meg a szemük, hogy felismerjék Jézusban az Isten Fiát, aki nemcsak földi táplálékot, hanem az örök élet kenyerét is adja.
A tanítványok állandóan a földi megélhetés kérdéseivel vannak elfoglalva, és nehezen tudnak ezek fölé emelkedni. Jézus viszont az Isten Országáról szóló tanítást szeretné velük megosztani.
Súlyosan nehezedhetnek ránk, és nagy kísértést jelenthetnek a mindennapi kenyér biztosításának a gondjai. Ez volt Jézus első kísértése is a pusztában. Ne feledjük, hogy Ő hogyan győzte le ezt a kísértést: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden tanítással is, amely az Isten szájából származik.” (Mt 4,4).
Óvakodjunk napjaink rontó kovászától! Ne engedjük, hogy a földi életünk gondjai elborítsanak minket! Ne feledkezzünk meg arról, hogy Jézus az örök élet kenyerét akarja adni nekünk!
Szívleljük meg Jézusnak a mai evangéliumi részletben feltett kérdéseit, amelyek nemcsak a tanítványoknak, hanem nekünk is szólnak!