Hamvazószerda utáni csütörtök – Lk 9,22-25
Tudjuk-e, hogy mi az életünk célja, és mi a célja a nagyböjti időszakban végzett önmegtagadási gyakorlatainknak?
Életünk célja, hogy üdvözüljünk. A mai evangéliumból megtudhatjuk, hogy csak Krisztus útján, Krisztust követve üdvözülhetünk. Krisztus követése pedig a szenvedésben való követését jelenti napról napra: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl mindennap a keresztjét, és úgy kövessen engem!” Jézus a kereszthalálával váltott meg minket, és csak ezen az úton át mehetett be a dicsőségbe, ahogy feltámadása után az emmauszi tanítványoknak magyarázta.
A nagyböjt folyamán azért van szükség az önmegtagadás gyakorlataira, hogy készséget és jártasságot szerezzünk Isten akaratának a teljesítésére, saját keresztünk vállalására, az emberek iránti áldozatos szeretetre.
Assisi Szent Ferenc azt kérte Jézustól, hogy úgy tudjon szeretni és szenvedni, ahogy Ő szeretett és szenvedett.
Kérhetjük mi is, hogy érezzük szívünkben azt a szeretetet, amely Jézus Krisztust, az Isten Fiát arra késztette, hogy értünk, bűnösökért oly nagy szörnyű kínokat önként magára vállaljon. És adja meg nekünk Isten azt is, hogy minden szenvedésünket úgy tudjuk felajánlani a magunk és szeretteink üdvösségéért, hogy szenvedéseinkből egy csöpp se vesszen kárba.