Húsvét 4. hete, szerda – Jn 12,44-50
Akarunk-e üdvözülni?
Véletlenül nem lehet sem az örök üdvösségre jutni, sem elkárhozni. Hogy földi életünk végén melyik lehetőség következik be, az egyedül rajtunk múlik. De minden döntésünkkel, vagy a szükséges döntésünk elhalasztásával közelebb kerülünk vagy az egyik, vagy a másik lehetőséghez.
Többször fölmerül a kérdés: hogyan lehetséges, hogy az Isten poklot is teremtett? A válasz az, hogy a kárhozatot nem Isten készíti az embernek, hanem az ember teremti meg magának.
Isten azért adott nekünk értelmet, hogy megismerjük az ő ránk vonatkozó tervét. Hogy Ő szeretetből a saját szeretet-életében akar részesíteni minket. De a szeretetre senkit sem lehet kényszeríteni. Még az angyaloknak is szabadon kellett dönteniük Isten szeretete mellett, vagy ellene. Mivel az angyal tiszta szellem, és nem tud meghalni, ezért az angyalok döntése azonnal végleges lett. 
Az ember értelme és akarata viszont korlátozott, ezért ha visszautasítjuk Isten szeretetét, és inkább más valaki vagy más valami szeretetét választjuk, Isten annyira tiszteli a mi szabad akaratunkat, és annyira szeret minket, hogy még bűnös állapotunkban sem fordul el tőlünk. Halálunkig újra és újra felajánlja a mellette való szabad döntés lehetőségét, mert azt akarja, hogy jobb belátásra jussunk, és bűneinket megbánva megtérjünk Hozzá.
A Vele való személyes kapcsolatot azonban tudatosan kell választani, amely a halálunk után sem szűnik meg. Ha Őt választjuk, az az üdvösség, vagy ha végképp nem akarunk személyes kapcsolatra lépni az Istennel, az a kárhozat. De Isten „azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság ismeretére.” (1Tim 2,4)
A mai evangélium szerint Jézus azt mondta: „… nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy megváltsam a világot.” Más helyen pedig így fogalmaz: nem azért jött, hogy elítélje a világot, hanem „hogy üdvösséget szerezzen a világnak.” (Jn 3,17)
Aki visszautasítja Jézus tanítását és az Atya szeretetét, az ítéletet von magára. Szintén a mai evangéliumi részletben mondja Jézus: „A tőlem hirdetett ige ítéli el őt az utolsó napon.” Ezt úgy képzelhetjük el, hogy halálunk után magunk fölé emelkedve az igazság fényében saját magunk állapítjuk meg, hogy jóllehet tudtunk Jézus tanításáról, de tudatosan nem fogadtuk el. Ezért ebben a tudatos döntésében megmaradva saját magunk jelöltük ki a magunk helyét: az Istentől végleges, örök távollétet.
Jézus az Atyától az örök életre meghívó tanítást hozta el nekünk. Aki ezt visszautasítja, az az Atya szeretetét utasítja el.
Fogadjuk el az Atya irgalmas szeretetét, és ne maradjunk a sötétségben, hanem Jézus tanítása szerint a világosságban éljünk, hogy üdvözülhessünk!