Évközi 14. hét, péntek – Mt 10,16-23
Elfogadtuk-e, hogy az üldöztetés állapotában kell élnünk?
Jézus a bárány szelídségével és isteni bölcsességgel hirdette az Isten Országát. De hiába hozta a béke üzenetét és hiába kerülte a vitatkozást, mégis állandóan ellentmondással találkozott. Sőt, saját népe részéről vállalnia kellett a megtagadást és a vértanúságot is.
Nem remélhetnek más sorsot a tanítványok sem, mint amilyen a Mesteré volt. Végrendeletében is figyelmeztette Jézus a tanítványait: „Ha… engem üldöztek, titeket is üldözni fognak” (Jn 15,20). Az üldözések olyan jelek, amelyek igazolják, hogy nem tértünk le a krisztusi útról. Jézus tanítványainak tehát a második ismertető jegye az, hogy az üldöztetés állapotában élnek (az első: hogy szeretik egymást).
Fennállt a lehetősége annak, hogy a tanítványok elveszítik bizalmukat és bátorságukat, mivel az evangélium visszautasítása és az üldöztetés azt a benyomást is kelthette bennük, hogy az Isten Országának erői alulmaradnak a bűn erőivel szemben. Ezért az apostolok nevelésében 
fontos helyet kapott az üldöztetésre való felkészítés. Fel kellett készülniük arra, hogy bizalmukat csak az Istenbe vessék. Úgy kellett elindulniuk, mint a bárányoknak a farkasok közé, s így emberileg nem volt esélyük a győzelemre.
Jézus arra is felhívta a figyelmet, hogy olykor még a hatalom emberei is a tanítványok ellen fognak támadni. Sőt, helyzetüket még az is súlyosbítani fogja, hogy: „eljön az óra, amikor az, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy szolgálatot tesz vele Istennek.” (Jn 16,2)! Ez napjainkban is gyakran megtörténik a szélsőséges muzulmán vallásúak részéről.
Jézus a legerősebb szellemi fegyvert adja a tanítványai kezébe: a Szentlélek bölcsességét és erejét. A Szentlélek átsegíti majd őket az üldöztetés nehézségein. Az Ő segítségével fognak kitartani minden küzdelemben. Tanúságtételükben is a Szentlélek irányítja őket. Sőt, éppen az ellenséges környezet ad lehetőséget arra, hogy hősiesen kitartsanak a hitben, és a gyűlölettel szemben tanúságot tegyenek Isten türelmes szeretetéről és a békességről.
A történelem igazolta, hogy mindaz bekövetkezett, amire Jézus figyelmeztetett. Amióta megalakult az Egyház, mint Isten Országának jele és hordozója, szüntelen üldöztetésnek van kitéve. Természetesnek kell vennünk, hogy a jó és a rossz ellentéte Isten Országának terjedése közben is megmarad. Az öncélú, önző ember Jézus erkölcsi követelményeinek mindig ellene fog mondani és tenni.
Ha bármilyen jellegű üldöztetésben van részünk, akkor jusson eszünkbe, hogy ránk vonatkozik, nekünk szól, amit Jézus a boldogságok felsorolása végén többes szám második személyben fogalmazott meg: „Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket, és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam! Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyekben a jutalmatok!” (Mt 5,11-12). De örüljünk azért is, mert ez annak a bizonyítéka, hogy Jézushoz tartozunk.