Szeptember 8. Szűz Mária születése (Kisboldogasszony) Róm 8,28-30; Mt 1,18-23
Tudatosítjuk-e magunkban a mai ünnepen, hogy mi végre születtünk a világra, hogy mi a hivatásunk?
Földi édesanyánk születésnapján vajon szoktunk-e gondolni arra, hogy ennek a napnak köszönhetjük az életünket?
Máriának köszönhető, hogy az Isten Fia emberré lett. Mária születésnapján gondoljunk hálásan arra, hogy mi is részt kaptunk Isten életéből. És ahogy az édesanyák szokták tenni, Mária gondunkat viseli.
Máriával kapcsolatban szóról-szóra igaz, amit a szentleckében olvastunk, hogy Isten „Akiket… előre ismert, azokat eleve arra rendelte, hogy Fiának képmását öltsék magukra.” „Így lesz ő elsőszülött a sok testvér között.” És „akiket… igazzá tett, azokat meg is dicsőítette”. Mária Krisztus után elsőként jutott el testestől-lelkestől abba a dicsőségbe, amelyre öröktől fogva rendelve volt.
Pál apostol többes számban, „sok testvér”-ről ír. Írásában nem Máriára gondolt, hanem ránk. Isten részéről olyannyira biztos az örök dicsőségbe való befogadásunk, hogy Pál máris befejezett tényként említi. Amikor Isten elhatározta megfoganásunkat, tudta, hogy mi lesz a hivatásunk, és egyben megdicsőülésünket is eldöntötte.
Igaz, hogy mi még messze vagyunk a beteljesüléstől. Sőt életvitelünk, bűneink olykor kétségessé tehetik azt, hogy egyáltalán üdvözülhetünk-e. Életünk alakulása sokszor csak szánalmas botladozásnak, ide-oda hánykolódásnak tűnik. Isten kegyelme azonban meghatározott irányba fordíthatja életünk eseményeit, értelmet és célt adva nekik: „az Istent szeretőknek minden a javukra válik.” Egyedül a szabad akaratunkon múlik, hogy meghiúsítjuk-e Isten ránk vonatkozó örök tervét.
Szűz Mária élete az örök isteni elhatározás és az emberi szabad akarat együttműködésének a csodája. Mária nem tudott többet, mint amit feltétlenül szükséges volt tudnia ahhoz, hogy szabadon igent mondjon Isten akaratára. Mária földi életében valószínűleg nem tudott róla, hogy ő szeplőtelenül fogantatott anyja méhében, mint ahogy arról sem, hogy majd testestől-lelkestől fölvétetik a mennybe. Ő nem emberi tudása és számításai szerint döntött, hanem mindig vállalta Isten akaratát úgy, ahogyan megismerte. Isten akaratának teljesítésére való állandó készsége tette alkalmassá arra, hogy minden feladatot és minden szenvedést elfogadjon Isten kezéből.
Vajon mi mennyire ismerjük és teljesítjük Isten életünkre vonatkozó akaratát? Amit mi megismerünk Isten akaratából, az a mi meghívásunk. Ránk csak az tartozik, hogy válaszoljunk erre a hívásra, minden erőnket és képességünket Isten akaratának teljesítésére fordítsunk.
A mi hivatásunk is az, mint Máriáé. Azért születtünk, hogy bennünk is megtestesülhessen Isten Igéje, és azért élünk, hogy Őt átadhassuk a világnak.
Bízhatunk Máriában, égi édesanyánkban, akit azért adott mellénk Jézus, hogy segítsen felismerni és teljesíteni hivatásunkat, és mi is eljussunk a mennyei dicsőségbe, ahol Ő van. Igyekezzünk ezért minden tőlünk telhetőt megtenni!