Évközi 24. hét, szombat – Lk 8,4-15
Igyekszünk-e magunkra alkalmazni Jézus tanítását?
Amikor a magvetőről szóló példabeszédet magunkra alkalmazzuk, először arra gondolhatunk, hogy a lelkünk szántóföldjének minősége határozza meg a termés mennyiségét és minőségét. Ezért annak érdekében, hogy minél gazdagabb legyen a termés, elsősorban a befogadó talaj, vagyis a természetünk javításával érdemes foglalkoznunk. Esetleg irigykedve gondolhatunk arra, hogy másoknak jobb minőségű talajt, vagyis jobb természetet, jobb géneket adott az Isten, ezért mások könnyebben, kevesebb fáradsággal érnek el jó eredményeket. Úgy gondolhatjuk, hogy nekik jobb a helyzetük, ezért jobb a teljesítményük is, mint a miénk.
Valójában a Jézus igehirdetése által elhintett magok terméshozama elsősorban nem a különféle talajok minőségétől, hanem a hallgatók hozzáállásától függ.
Akik nem hittel és figyelmesen hallgatják a tanítást, azokhoz jön a jómadár (az ördög) és egyszerűen kiveszi a szívükbe hullott igét, és úgy tűnik, mintha nem is hallották volna. Nem tud még megfoganni sem a hallott tanítás, mert a megjegyzése is hiányzik.
„A köves talajra hullott mag azokat jelenti,” akikben nincs elég nedvesség. „Egy ideig hisznek, de a kísértés idején elpártolnak.” Lelki szárazság idején elhervad, elpusztul minden.
„A tövisek közé eső mag azokat jelenti,” akikben „ az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei elfojtják… a növekedést, és termést nem hoznak.”
„A jó földbe eső mag végül azokat jelenti, akik meghallgatják az igét, jó és erényes szívvel meg is tartják, és termést is hoznak állhatatosságban.”
A példabeszéd tanulsága, hogy a kapott talajon gazdálkodjunk szorgalmasan. Legyünk elégedettek és boldogok, hogy földet kaptunk, és ne sóvárogjunk a másik jobbnak tűnő földje után! A földünk kincset rejt magában. Ezt a földet műveljük, ennek a tápanyagáról gondoskodjunk, és főleg törődjünk a maggal. Öntözzük és védjük a magot, műveljük a földet, a gyomot pedig gyomláljuk ki.
Jézus példabeszéde elsősorban arról szól, hogy menyire becsüljük meg az ő tanítását. Mennyire figyelünk rá, nyitott szívvel hallgatjuk-e, magunkra alkalmazzuk-e, készek vagyunk-e annak megvalósítására, igyekszünk-e megjegyezni, vagyis őrizzük-e, gondozzuk-e, törődünk-e vele, fáradozunk-e érte?
Jézus tanítása nem pusztán az értelemhez szóló igazság, hanem életcsíra (részesedés Isten életéből). Tehát Jézus tanításának befogadása nem puszta fogalomalkotás, hanem fogantatás. Isten élete fogan meg bennünk, majd növekedésnek indul, kivirágzik, és gyümölcsöt hoz az örök életre. Tehát ügyeljünk arra, hogy Isten élete megmaradjon és növekedjék bennünk.