Évközi 28. hét, hétfő – Lk 11,29-32
Az elmúlt időszakban növekedett-e a hitünk, a szeretetünk és az örömünk?
Megdöbbentő, ha Jézus valakiről azt állítja, hogy gonosz. Különösen megdöbbentő, ha egy egész nemzedékről mondja ezt. Azokat tartjuk gonoszoknak, akikből hiányzik a jóakarat, illetve a jóra való készség, és ehelyett a rosszindulat, a rosszakarat jellemző rájuk. Jézus azért mondta kortársairól, hogy gonoszok, mert nem értékelték az ő tanítását az Isten Országának örömhíréről, és nem tartottak bűnbánatot. Pedig ezzel kezdte nyilvános működését. Első kimondott szavai Márk evangéliuma szerint ezek voltak: „Beteljesedett az idő, és már közel van az Isten Országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban.” (Mk 1,15).
Vajon rólunk mi a véleménye Jézusnak? Hajlandók vagyunk-e magunkra alkalmazni és követni az ő tanítását, akár a Szentírást olvasva, akár az igehirdetőinket hallgatva? És legfőképpen folyamatos-e a megtérésünk? Nem lankad-e a jóra való törekvésünk? Erősödik-e a hitünk, növekszik-e a hitünkből fakadó örömünk? Keressük-e és teljesítjük-e Isten akaratát? 
Kitartóan hiszünk-e Isten szeretetében, melynek legnagyobb bizonyítéka, hogy Isten egyszülött Fiát is nekünk adta? Fiát adta nekünk, Aki szeretetből meghalt értünk, majd föltámadt, és az Atyával együtt elküldte nekünk a Szentlelket, hogy örök életünk legyen.
Ha a gonosz nemzedékhez hasonlóan mi is Isten szeretetének újabb bizonyítékait követeljük, és nem arra törekszünk, hogy Isten szeretetét viszonozzuk, akkor az Emberfia már csak akkor lesz jel számunkra, amikor ítéletre jön, és a szeretet tetteit fogja számon kérni tőlünk. Akkor már nem a hitre és az üdvösségre vivő jel lesz, hanem a hitetlenséget és a szeretetlenséget elítélő bíró. Ne feledjük, mit mondott Jézus: „Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?” (Lk 18,8).
Mindennap az Isten szeretetéről tanúskodó csodák áradatában élünk. Ezek között a legnagyobb, hogy Isten jelen van köztünk. Akkor is, ha nem látjuk, vagy nem érezzük, vagy éppen megpróbáltatások érnek minket. Vajon nem feledkezünk-e meg arról, hogy Jézus érzékelhető módon állandóan jelen van köztünk az Oltáriszentségben?! Minden szeretetnek a leghitelesebb bizonyítéka az, hogy az egy közösségbe, illetve egy családba tartozó személyek mennyit és mennyire akarnak együtt lenni egymással. Érdemes lelkiismeret-vizsgálatot tartanunk, hogy mennyi időt töltünk az Oltáriszentség előtt, és mennyire élünk Isten jelenlétében.
Akkor növekedünk a szeretetben, ha tudatosan és személyesen minél többet együtt akarunk lenni Istennel és egymással. És különösen, ha szeretettel szolgáljuk azokat, akiket Isten általunk is akar szeretni, és a mi segítségünkkel akar elvezetni az üdvösségre.