Október 28. Szent Simon és Szent Júdás Tádé apostolok Ef 2,19-22; Lk 6,12-19
Buzgók vagyunk-e Krisztus követésében?
A ma ünnepelt két apostolról tudjuk a legkevesebbet az újszövetségi Szentírásból. Lukács evangélista Simonról csak annyit említ, hogy: „a buzgó”.
Karióti Júdást kivéve a többi tizenegy apostol mindegyikéről el lehetett volna mondani, amit Lukács evangélista Simon apostol nevéhez kapcsolt, hogy buzgó volt. Mindnyájan igyekeztek, hogy ha meghívta őket Jézus, akkor ennek a meghívásnak eleget tegyenek. Saját magukkal kapcsolatban tudatában voltak annak, hogy Jézus minden gyarlóságuk ellenére választotta ki őket. Ha Jézusnak megfeleltek, akkor ezt a meghívást nem akarták felülbírálni.
Az apostolok példáján felbuzdulva mi se azzal foglalkozzunk, hogy mások milyenek. Elsősorban arra figyeljünk, hogy Jézus mit mond nekünk és mire hív bennünket! Mindennapi lelkiismeret-vizsgálatunkban azt vizsgáljuk meg, hogy Jézus tanítását hogyan igyekeztünk teljesíteni, esetleg milyen téren lehettünk volna buzgóbbak. Mivel adományaink különbözőek, senki ne gondolja magát másoknál különbnek, és ne nézze le a másikat! Teljes szívünkből és minden képességünkkel szeressük Istent, és tegyünk meg mindent, ami tőlünk telik!
Tegyük magunkévá Pál apostol kérését: „A buzgóságban ne lankadjatok, legyetek tüzes lelkületűek: az Úrnak szolgáltok” (Róm 12,11)!
Ének mise elején:
Édes Jézus, öntsd szívembe lángoló szerelmedet!
Kiben annak tüze lángol, kárhozott az nem lehet.
Kiben annak lángja lobban, csak feléd tart szüntelen,
Bűnbe estem, ó, bocsáss meg, Jézus Szíve, légy velem!
Ének a mise végén:
Édes Jézus, vésd szívembe szent bizalmad horgonyát!
Szegény lelkem hogy remélje boldogságát odaát.
Gyönge szívek erős vára, bátorítsad a szívem,
Hogy a harcot jól megállja, Jézus Szíve, légy velem!