Advent 4. vasárnapja – Zsid 10,5-10; Lk 1,39-45
Készek vagyunk-e megosztani egymással a hit örömét?
Egy hete az öröm vasárnapja volt. Arra a kérdésre kerestük a választ, hogy örömteli-e az életünk, és mi ad nekünk igazi boldogságot. A mai vasárnap megerősödhetünk abban, megtanulhatjuk, hogy az öröm feltétele a hit Isten szeretetében, valamint az Ő akaratának készséges elfogadása és szeretettel való teljesítése.
Erzsébet szerint ugyanis Mária boldogságának az oka a bizalomteljes ráhagyatkozása Istenre: „Boldog vagy, aki hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked”.
A Zsidókhoz írt levél szerint minden áldozatnál értékesebb Isten előtt az ő akaratának a teljesítése. Az emberré lett Ige az Atya akaratát kívánta teljesíteni: „Áldozatot és felajánlást nem kívántál, de testet alkottál nekem. Nem kedves előtted az engesztelő és égőáldozat. Akkor így szóltam: Íme, jövök, Istenem, hogy teljesítsem akaratodat” (Zsid 10,5-7). Ezt a kívánságot fogalmazta meg Jézus a nekünk adott imájában is: „legyen meg az akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is” (Mt 6,10). A getszemáni kertben is azt kérte az Atyától, hogy: „ne az én akaratom teljesüljön, hanem a tied” (Lk 22,42).
Jézus a Máriától kapott testével hajtotta végre a megváltói áldozatot. De ez csak azért valósulhatott meg, mert Mária is bizalommal elfogadta Isten akaratát. Így lett a Megváltó édesanyja. Az emberré lett Ige és Mária közreműködése nélkül Isten megváltó műve nem valósulhatott volna meg.
Máriában Isten Igéje megkezdi vándorútját. Közben Mária elkezdi teljesíteni azt a feladatot, amelyet később Jézus apostolaira és ránk is bízott, hogy örömmel vigyük mindenhová a megváltás jó hírét.
Aki részesült az Úr látogatásában, az megnyílik, útra kel és többé nem fél. Annak bizonyosságával él, hogy az Úr ott van vele. Ez az, ami átalakítja az életet.
Abban a nagy műben, amely az angyali üdvözlettel kezdődött és Máriával folytatódott, Isten nekünk is szerepet szán. Ennek tartalmát és formáját akkor tudjuk felfedezni, ha megkeressük társainkat, akikkel csöndesen összefoghatunk. Ők azok a titoktudók, akiknek köszöntése, imádságos szava megerősít minket kegyelmet hordozó és közvetítő küldetésünk felismerésében és teljesítésében.
Osszuk meg az Istenhez tartozás boldogságát olyan testvéreinkkel, akik ugyanannak a titoknak részesei és hordozói! Isten gondoskodása Mária mögé odaállította Erzsébetet, ahogy Fia mellé a Keresztelőt, hogy kiválasztottságukban ne legyenek egészen egyedül. Mellénk is ad társakat, hogy egymást támogatva és egymás hitét megerősítve, a gyermek Jézusban felismerjük a Messiást, az Isten Fiát, és befogadjuk Őt életünkbe. Egymás támogatása nélkül ez nem valósulhat meg.
Kérjük a Szentlelket, hogy irányítson, vezessen minket és segítsen megismerni, hogy mi az Atya akarata, mit tegyünk. Ha ezt követjük, akkor leszünk jó testvérei Krisztusnak és egymásnak, és kedves gyermekei az Atyának.