Évközi 1. hét, szombat – Mk 2,13-17
A mai evangéliumban Jézus azt mondja: „Én nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket”. Vajon mi melyik csoportba soroljuk magunkat?
A világban általános a keresés. Az ördög, mint ordító oroszlán, keresi, hogy kit nyeljen el (vö. 1Péter 5,8). Lévi, a vámos (és az emberek többsége) a pénzt keresi. Vannak, akik a vesztüket keresik. Jézus pedig, mint jó Pásztor, keresi az elkóborolt bárányait.
Mi vajon mit keresünk? Mi ne a mammon szolgálatába szegődjünk, hanem fogadjuk el Jézus meghívását, mint Lévi (a vámos), és hagyjuk ott a pénzváltó asztalt! Keressük a mindennél értékesebb kincset, az igazgyöngyöt (Istent), és teljesítsük hűségesen az Istentől kapott küldetésünket! Mindennapi gondjaink között se feledkezzünk meg arról, hogy mi elsősorban az Isten országát keressük (vö. Mt 6,33)!
Ismerjük fel, hogy az Istentől kapott legértékesebb adományunk (talentumunk) a szeretetre való képességünk, és a legfontosabb küldetésünk, hogy a szeretetben állandóan fejlődjünk, vagyis egyre jobban szeressük Istent, és azokat, akiket Isten nekünk ajándékozott. A szeretetben való megújulás feltétele, vagyis önzésünk felismerése és az attól való megszabadulás viszont újra és újra őszinte bűnbánatot igényel. A bűnbánat nem egyszeri esemény, hanem a szeretet fejlődésével együtt járó állandó folyamat. Ezért ha a szeretetben fejlődni akarunk, akkor ne fáradjunk bele a bűnbánatba se!
Ismerjük föl, hogy Jézus keres minket. Ő azért jött, hogy segítse azokat, akik fejlődni akarnak a szeretetben! Soha ne gondoljuk túlzott elbizakodottsággal, hogy a mi szeretetünk már olyan tökéletes, hogy már nem tudunk tovább fejlődni a szeretetben! Jézus viszont csak akkor tudja megtisztítani szeretetünket, ha elfogadjuk hiányosságainkat. Ne féljünk elismerni tökéletlenségeinket, mert ez nyitja meg az utat Isten előtt! Jusson mindig eszünkbe Jézus mondása, hogy nagyobb öröm van a mennyben egy botladozó megtérőn, mint kilencvenkilenc igaz miatt (vö. Lk 15,7).
Saját üdvösségünk keresése közben arról se feledkezzünk meg, hogy felelősek vagyunk mások üdvösségéért is! Ha valóban hiszünk a boldog örök életben, és ha igazán szeretjük hozzátartozóinkat, akkor tartsuk fontosnak, hogy ők is ott legyenek majd velünk az örök boldogságban!
Legyünk találékonyak és kitartóak a szeretetben, és mindehhez kérjük a Szentlélek segítségét!