Január 25. Pál apostol megtérésének ünnepe – (Pálforduló) ApCsel 22,3-16; Mk 16,15-18
Felül szoktuk-e vizsgálni életvitelünket? Ha szükséges, akkor készek vagyunk-e egész életünkben újra és újra odafordulni az Istenhez és egymáshoz?
Ma arra emlékezünk, hogy a keresztényüldöző Saul a Jeruzsálemből Damaszkusz városa felé vezető úton találkozott a feltámadt Krisztussal. A Vele való párbeszéd gyökeres változást eredményezett az életében.
A Jézussal való találkozást megelőzte Pálnak a Jézus tanítványaival való első találkozása. Amikor Pál megismerte ezt az új közösséget, amelynek tagjai Krisztus tanítványainak nevezték magukat, a zsidó vallás ellenségeit látta bennük. Mivel buzgó zsidóként elfogadhatatlannak és veszélyesnek tartotta a keresztre feszített és a feltámadt Krisztusról szóló tanítást, Jeruzsálemben üldözni kezdte az új hit képviselőit. Damaszkuszba is ezzel a szándékkal indult. Ekkor állította őt meg Krisztus. Ekkor szembesült saját gyűlöletből fakadó magatartásával, és rádöbbent arra, hogy az általa bántalmazottakban magát Krisztust üldözi.
Pál lelki átalakulásának egyik szembetűnő jele, hogy ettől kezdve másként tekintett Krisztus tanítványainak közösségére. Ennek a közösségnek a tagjai kezdetben természetesen félelemmel és kételkedéssel fogadták őt. De miután az előzmények ellenére befogadták, Pál számára ez a tettük is bizonyította, hogy a közösség tagjai valóban megvalósítják a megbocsátást, amelyre az Úr kérte őket.
Hamarosan Pál megértette és magáévá tette azt is, hogy az ő küldetése ugyanaz, mint a közösségé (Krisztus tanítása szerint élni és hirdetni az Evangéliumot).
Pál megtérését szemlélve nem elég megcsodálnunk, hogy benne milyen változást eredményezett Isten kegyelme, hanem mi is kövessük őt a lelki újjászületés útján!
Mi is ismerjük fel, hogy vallásosságunk nem magánügy! Erre a fordulatra minden olyan embernek is szüksége van, aki azt gondolja, hogy ő igazán hívő ember, ugyanakkor eddig csak a maga üdvösségével törődött. Mindannyiunknak közösségi feladata is van. Istentől kapott képességeinkkel, lelki adományainkkal mindegyikünk feladata, hogy mások javát is szolgáljuk. Ehhez elengedhetetlenül fontos a missziós lelkület elsajátítása!
Ha tanulékony lélekkel figyelünk a Szentlélekre, akkor döntéseinkben az ő indításait követjük. Akkor megtapasztalhatjuk az Isten Lelke szerinti élet gyümölcseit, amelyeket Pál apostol felsorol: az örömöt, a békességet, a türelmet, a kedvességet, a jóságot, a hűséget, a szelídséget, az önmegtartóztatást, de legfőképpen a szeretetet (vö. Gal 5,22-23)!
A Lélek szerinti életünk első, és nyugodtan hozzátehetjük, hogy legfőbb gyümölcse, hogy szeretetteljes közösségben élhetünk Istennel és embertársainkkal! A keresztségben ezt vállaljuk, ezt a kapcsolatot ápoljuk egész életünkben. Ha szükséges, akkor ilyen megtérésekre van szükségünk egész életünkben, mindhalálig