Évközi 6. hét, kedd – Mk 8,14-21
Óvatosak vagyunk-e a mai korszellemmel szemben?
A kovász olyan kelesztő anyag, amely liszt és víz felhasználásával, természetes élesztőgombák, valamint tejsav és ecetsav-baktériumok felszaporításával készül. Főleg kenyér előállításához használják. Átvitt értelemben a kovász egy olyan tényező, amely a kapcsolatok nélküli részeket összekapcsolja. Valamilyen egyesítő elvet, közösséget formáló és éltető erőt értünk alatta.
Jézus értelmezésében a kovász olyan tanítás vagy magatartás, amely erjeszt és összekapcsol, vagy éppen bomlaszt. Tehát a kovász nemcsak megkeleszti a kenyeret, hanem el is ronthatja azt. A farizeusok tanítását és magatartását ilyen rossz kovásznak minősíti Jézus, amely tévútra vihet. Ezért Jézus a követőit óvja tőlük.
A tanítványok aggodalmaskodása, hitetlenkedése más, mint a farizeusoké. Az előbbieknek a csoda láttára még mindig nem nyílt meg a szemük arra, hogy felismerjék Jézusban az Isten Fiát, aki nemcsak földi táplálékot, hanem az örök élet kenyerét is adja.
A tanítványok állandóan a földi megélhetés kérdéseivel vannak elfoglalva, és nehezen tudnak ezek fölé emelkedni. Jézus viszont az Isten országáról szóló tanítást szeretné velük megosztani.
Súlyosan nehezedhetnek ránk, és nagy kísértést jelenthetnek a mindennapi kenyér biztosításának a gondjai. Ez volt Jézus első kísértése is a pusztában. Ne feledjük, hogy Ő hogyan győzte le ezt a kísértést: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden tanítással is, amely az Isten szájából származik” (Mt 4,4).
Óvakodjunk napjaink rontó kovászától! Ne engedjük, hogy a földi életünk gondjai elborítsanak minket! Táplálkozzunk mindennap az örök élet kenyerével, amelyet Jézus ad nekünk! Az ő tanítása „lélek és élet” (Jn 6,63) annak, aki a Szentlélek segítségét is elfogadva szerinte él. Az örök életet erősítő másik táplálékunk az Eucharisztia. Ehhez is járuljunk rendszeresen!