Hamvazószerda – Joel 2,12-18; Mt 6,1-6,16-18
Mit jelent számunkra a nagyböjti időszak?
A mai naptól kezdve bűnbánattal készülünk az Istennel való szövetségünk és az emberekkel való kapcsolataink megújítására, és a húsvéti örömre. Bűnbánatunk jeléül hamvazkodunk. A hamvazás szertartása előtt a pap emlékeztet minket Jézusnak a Márk evangéliumában leírt második mondatára: „Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban” (Mk 1,15)!
Bűneink megbánásának, az igazi és eredményes megtérésünknek, vagyis a régivel való szakításnak, valamint az új életnek az alapja egyedül az evangéliumnak a befogadása lehet. Ezért a nagyböjti időszakban nagyobb figyelmet és több időt szentelünk Isten igéjének hallgatására és a róla való elmélkedésre.
Isten igéje világosságot ad nekünk ahhoz, hogy felismerjük és elfogadjuk tévedéseinket, hiányosságainkat, mulasztásainkat. Ez szomorúsággal tölt el minket. De Isten irántunk való szeretetének felismerése erőt ad nekünk ahhoz, hogy elesettségünkből felkeljünk. Azért tarthatunk örömmel bűnbánatot, mert Isten bűnösségünk és méltatlanságunk ellenére is szeret minket, és méltó arra, hogy mi is szeressük Őt.
Isten irántunk való szeretetének megtapasztalása késztet minket arra, hogy minél többet legyünk együtt Istennel, Rá figyeljünk, testben-lélekben ráhangolódjunk az ő akaratára! Ha így böjtölünk, akkor megérlelődnek bennünk a böjt gyümölcsei, amelyek mások javára is szolgálnak. Az Istennel való bensőséges együttlét áldásai kiáradnak a körülöttünk élőkre is.
Ma is időszerű Joel próféta figyelmeztetése, amelyet az olvasmányban hallottunk, hogy bűnbánatunk külső jelei álljanak összhangban a lélek őszinteségével! Mert nem ér semmit a hamvazkodásunk, ha szívünk távol marad az Úrtól.
A szentmise mai könyörgése arra is felhívja a figyelmünket, hogy a keresztény élet szüntelen küzdelem. A bűnök ellen vívott harcainkban az önmegtagadás az egyik erőforrásunk. Ebben az időszakban a megszokottnál is többet imádkozunk, tudatosabban gyakoroljuk az irgalmasságot és rendszeresen böjtölünk. A nagyböjti időszaknak ez a háromfajta gyakorlata olyan, mint egy háromlábú széknek a lábai (mindegyikre egyformán szükség van, különben a szék feldől).
Az év minden napján, de különösen a nagyböjt időszakában harcot folytatunk a kísértések és a bűnök ellen, amelyek lényege az Isten akaratának a megtagadása. Azért a nagyböjti gyakorlataink célja, hogy jártasságot és készséget szerezzünk arra, hogy életünk minden területén, a gondolkodásunkban, elhatározásainkban és érzelemvilágunkban a személyi fejlődésünk iránya és célja a készséges és örömteli szolgálatban való megerősödés és növekedés legyen! – Ámen.