Nagyböjt 1. vasárnapja – MTörv 26,4-10; Róm 10,8-13; Lk 4,1-13
Felkészültünk-e a kísértések legyőzésére?
Az ősi egyházi olvasmányos rendnek megfelelően nagyböjt első vasárnapján az evangéliumban minden évben Jézus megkísértésének a történetét olvassuk. Mindhárom evangélista, akik erről írnak, Jézus nyilvános működésének kezdete elé helyezi. Gondolkodjunk el azon, hogy miért mondta el nekik Jézus, és az evangélisták miért írták le.
Jézus a megkísértésének történetét a mi okulásunkra mondta el, és az evangélisták is ezért adták tovább. Pál apostol írta, hogy: „Amit hajdan megírtak, azt tanulságul írták, hogy az Írásból türelmet és vigasztalást merítsünk reményünk megőrzésére” (Rom 15,4).
Az első tanulság, hogy a kísértés az emberségünkkel együtt járó realitás. Az Atya Jézust sem óvta meg a kísértésektől. „Így, mivel maga is kísértést szenvedett, tud segíteni azokon, akik a kísértéssel küzdenek” (Zsid 2,18).
A sátán elsősorban Jézusnak az Atyával való kapcsolatát támadta meg. Arra kísértette, hogy a saját szempontjait, saját szükségleteit, saját ambícióit és vágyait helyezze az Atya akarata elé, hogy Istent is a maga szolgálatába állítsa. A sátán úgy viselkedett, mintha ő lenne az úr ezen a világon.
A kísértéseknek fontos szerepük van életünkben. Alkalmat adnak nekünk a hitünkért vívott küzdelemre, arra, hogy megerősödjünk Isten iránti bizalmunkban. A sátán kísértése velünk kapcsolatban is elsősorban arra irányul, hogy megrendítse bizalmunkat az Istenben (hogy Ő nem a minket szerető jóságos Atyánk, hanem egy hideg-rideg, velünk nem törődő, minket sanyargató és fenyegető Isten). De nemcsak istengyermeki mivoltunkat támadja meg, hanem hivatásunkat, életállapotunkat, az Isten és az emberek iránt való elköteleződésünket is.
Jézus nem áll szóba a kísértővel. Nem is a saját szavaival válaszol, hanem a Benne élő Szentlélekre figyelve az Atyaisten szavaival. A kísértés nem győzhető le emberi erővel, ravaszsággal, illetve egyszerű értelemmel. Ezért mi is a Szentírásból merítsünk világosságot és erőt! Amikor olvassuk, jól jegyezzük meg, hogy életünkhöz (hivatásunk megtalálásához, illetve kapcsolatainkban és a feladatainkban való eligazodáshoz) a Szentírás melyik szavaival szólt hozzánk az Isten! Ezekkel válaszoljunk!
Lukács az evangéliumában a sátáni kísértések alaptípusait írja le. János apostol első levelében ezeket meg is nevezi: „a test kívánsága, a szem kívánsága és az élet kevélysége” (1Jn 2,16). A bűnök nagy része, amelyeket az ember elkövethet, valamiképpen ennek a háromféle csábításnak a hálójába való beleragadás.
A test kívánsága az ember érzéki vágyainak, testi igényeinek kielégítését jelenti. A többi kísértés lényege, hogy erőfeszítések nélkül vágyódunk elismerésre, csodálatra, és a szolgálat helyett uralomra és gazdagságra. Elhomályosul az igazi cél, ami az Isten szeretete, önmagunk helyes szeretete, valamint embertársaink okos szeretete és szolgálata.
Ne engedjük magunkat elcsábítani!