Nagyböjt 2. hete, csütörtök – Jer 17,5-10; Lk 16,19-31
Komolyan hiszünk-e az örök életben, és abban, hogy a halál utáni sorsunk a földi életünk minőségétől függ?
Ne feledkezzünk meg arról, hogy a földi javakban való bővelkedéshez társulhat a szív keménysége, a szegénységhez viszont nagy szükség van az Istenbe vetett bizalomra.
Lehetséges, hogy környezetünk tagjai közül sokan nem is annyira az anyagi javakban szűkölködnek, hanem a mi elfogadásunkat, törődésünket, szeretetünket igénylik, amit rajtunk kívül senki más nem adhat meg nekik.
Mindegyikünk számára bármikor elérkezhet a halál órája. Ezért mindig álljunk készen a szolgáló szeretet gyakorlására! Így nem fog váratlanul érni bennünket az Úr érkezése. Szeressük egymást, amíg van rá lehetőségünk, és törődjünk a magunk, valamint mások örök életével is!