Nagyböjt 3. hete, hétfő – 2Kir 5,1-15; Lk, 4,24-30
Tudjuk-e, hogy milyen előítéleteink akadályoznak minket abban, hogy megújuljunk a kapcsolatainkban?
A názáretiek előítélettel voltak Jézussal szemben, ezért csalódtak Benne, mert náluk nem tett csodát. Bennünk is lehetnek előítéletek Istennel szemben. Mi sem szabhatjuk meg Istennek, hogyan vigye végbe csodatetteit életünkben.
Előítéleteink nyomán beskatulyázhatjuk a dolgokat és az embereket. A megszokottól eltérő jelzéseket és tényeket nehezen vesszük észre, vagy figyelmen kívül hagyjuk, és így hozhatjuk meg döntéseinket. Ezáltal még jobban megmerevedhetünk előző (esetleg téves vagy helytelen) véleményünkben és magatartásunkban. Súlyosbíthatja a dolgot, hogy az előítéletek rendszerint negatív jellegűek, és emiatt még az értéket vagy az értékeset is rossz színben láthatjuk, és ezek megnehezítik a változást. Mivel előítéleteink hosszú időn át egyirányú vagy hasonló jellegű tapasztalatok nyomán alakulnak ki, ezért megváltoztatásuk csak hosszabb ideig tartó, nagyon tudatos és türelmes munkával érhető el.
Az emberekkel szembeni előítéleteink megváltoztatása során kettős nehézségbe ütközünk. A mi részünkről saját előítéleteink akadályozzák kapcsolataink megváltoztatását, ugyanakkor velünk szemben is megvannak másoknak az előítéletei. Ezek viszont nagyon sokszor másoknak, a velünk kapcsolatos hosszú időn át szerzett tapasztalataikra alapulnak.
Legyünk megértőnek másokkal szemben, akik nehezen szabadulnak meg jogos előítéletektől! Ugyanígy a másokról kialakított kép mindnyájunkban csak nagyon lassan és nehezen változik.
Bátorítson minket, hogy Isten legtöbbször csak kis dolgot kér tőlünk. Csak annyit, amennyit meg tudunk tenni. Csak kis döntésekre van szükségünk, amelyek véghezvitelére erőt is kapunk Jézustól. A szamariai asszonytól csak azt kérte, hogy: „adj innom” (Jn 4,7). Minden más adott volt (ott volt a kút, és az asszony kezében ott volt a korsó).
A szentgyónás és a szentmise az Egyháznak azok a lélek-tisztító és éltető folyói, amelyek a lelki gyógyulásnak, valamint az üdvösségnek az eszközei. A szentgyónásban az Isten minden bűnünktől megtisztít és újjáteremt minket. A szentmisén az ige asztaláról örök életre szóló tiszta vizet, az áldozat asztaláról pedig az örök élet kenyerét esszük, és ezektől erőt kapunk. Ne akarjunk (és főleg ne követeljünk!) ezeknél látványosabb és hatásosabbnak tűnő módszereket, hanem fogadjuk el, elégedjünk meg, és legyünk boldogok ezekkel! Legyünk türelmesek, ahogy Isten is türelmes velünk, és változtassunk azon, amin lehet változtatni!