Húsvétvasárnap – Kol 3,1-4; Jn 20,1-9
Miért jelentős esemény számunkra Krisztus feltámadása?
A mai evangéliumban többször előfordul a „látta” ige. Mária látta az elhengerített követ, Péter „látta az otthagyott lepleket és a kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem külön feküdt összehajtva egy helyen”. Utána a másik tanítvány „Látta mindezt, és hitt”. Egy görög nyelvet tanító tanár a múlt század elején fejtette meg a titkot, hogy mi késztette a másik tanítványt (Jánost) a hitre. Ő hívta fel a figyelmet arra, hogy rossz a fordítás. A Jézus fejét takaró kendő nem külön feküdt, hanem a lepel alatt kiemelkedve ott feküdt a maga helyén. Vagyis Jézus feltámadott teste az állát felkötő kendővel együtt otthagyott mindent úgy, ahogyan rá helyezték.
Pál apostol a mai szentleckében örömhírt oszt meg velünk: „Krisztussal együtt ti is feltámadtatok”. Máshol pedig így fogalmaz: „a végtelenül irgalmas Isten azzal mutatta meg nagy szeretetét irántunk, hogy Krisztussal életre keltett minket, bűneinkben halottakat” (Ef 2,4-5).
Isten ajándékozó szeretetének nagysága nem merült ki szent Fia értünk vállalt szenvedésében és halálában, amellyel szent Fia vérével bűneinket eltörölte. Isten irgalma nem a megbocsátásban éri el a csúcspontját, hanem Jézus feltámadásában, amely a mi feltámadásunknak is a záloga. Isten nemcsak megbocsát nekünk, nemcsak elengedi a bűneinkért járó büntetést, nemcsak eltörli a múltat, hanem új jövőt nyit meg előttünk. Ahogy a feltámadott test nincs alávetve többé a romlásnak, úgy a lélek számára is vége van a próbatételeknek, a kísértéseknek, az emberi gyengeségből fakadó kiszolgáltatottságunknak.
Krisztus feltámadásának van egy egészen közeli, személyes haszna és eredménye is. Már nincs kötve helyhez és időhöz. Ő bármikor a legszemélyesebben velünk lehet. Ez jelenti számunkra a legnagyobb örömet. Már nemcsak mások tanúságtétele miatt hiszünk, hanem magunk is személyesen megtapasztalhatjuk, hogy Krisztus feltámadt, és megjelent nekünk is.
Krisztus nem holttest, Igéje nem holt betű, és Országa nem összetört álom, parancsa nem elavult. Ő az Út, a mi utunk, az Egyház útja, mely természetesen a Kálváriáról indul, de amely csalhatatlanul az öröm teljességére vezet. Ő az Igazság, a mi igazságunk, az Egyház igazsága, amelyet ugyan gyakran elutasítanak a hatalmasok, de amely minden olyan építkezés sarokköve, amely dacolni tud a viharokkal. Ő az Élet, a mi életünk, az Egyház és a világ élete. Az egész Egyházzal szeretnénk itt ezt az Életet élni, ezt az Igazságot hirdetni, ezt az Utat járni.
Húsvét alkalmából a feltámadt Jézus személyes megtapasztalását kívánom mindenkinek. Boldogan mondjuk minden szentmisében: „Halálodat hirdetjük Urunk, és hittel valljuk feltámadásodat, amíg el nem jössz”.