Húsvét utáni péntek – ApCsel 4,1-12; Jn 21,1-14
Mennyire vagyunk tudatában annak, hogy csak Jézus üdvözíthet minket?
János evangéliuma szerint Jézusnak a föltámadása után elkezdte újra összeszedni tanítványait, akik tanácstalanságukban visszatértek a Jézussal való találkozásuk és meghívásuk előtti életükhöz. Azt gondolták, hogy ugyanúgy kell tovább folytatniuk három évvel ezelőtti életüket. Újra a halászat vált számukra létkérdéssé. Dolgozni akartak, hogy megéljenek, hogy eltartsák a családjukat.
Amikor a sikertelen halászat után a tanítványok üres hálóval elindultak a part felé, az a gondolat járhatott a fejükben: mit fogunk most enni? Talán Jézus is ezt gondolhatta: mit fognak most enni a tanítványaim? Ezért várta őket a parton frissen sült hallal és kenyérrel. De előbb csodával gondoskodott a sikeres halfogásról.
A tanítványoknak eszébe juthatott az a hasonló csodálatos halfogás, amelyről Lukács evangélista számol be (Lk 5,1kk.), amelyet Péter és a többi apostol meghívása követett. Megértették, hogy az ő okulásukra ismétlődött meg ugyanaz a csoda, mint meghívásuk alkalmával. Most azt is megszámolták, hogy hány halat fogtak: százötvenhármat. János evangélista azt is döbbenetesnek tartja, hogy „bár ennyi volt benne, nem szakadt el a háló”. A tanítványoknak ismét megtapasztalhatták, hogy Jézusnak köszönhetik az eredményt. Levonhatták a tanulságot, hogy mindig Jézusra figyeljenek, és az ő iránymutatásait kövessék, mert Jézus náluk jobban tudja, hogy melyik oldalra kell kivetni a hálót.
Az égő tűz, rajta a sült hallal és mellette a kenyérrel pedig annak a jele volt számukra, hogy Jézus gondoskodik róluk. A hal görög neve üzenetet hordoz: ichtüsz. A hívők számára ez annak a rövidítése, hogy Jézus Krisztus az Üdvözítő.
A szentleckében olvastuk, hogy az apostolokat letartóztatták. Egyelőre ugyan szabadon bocsátották őket, de hamarosan majd megbotozzák, fogságba vetik, végül meg is ölik őket, akárcsak Mesterüket. Tudták, hogy nem szabad csüggedniük. Bátran hirdették, hogy „Nincsen üdvösség senki másban, mert nem adatott más név az ég alatt, amelyben az emberek üdvözülhetnének.”
Mi is mindig bízzunk abban, hogy Jézusnak gondja van ránk. Amikor megtapasztaljuk Jézus csodálatos gondoskodását, legyünk hálásak érte, és ez szolgáljon Jézus iránti szeretetünk és bizalmunk megerősödésére!
Soha ne feledjük, hogy Jézus szeret minket, gondoskodik rólunk, és nemcsak halálunk után a túlsó parton vár minket. Feltámadott életével (és csodálatos erejével) most is velünk van a törékeny bárkánkban, mindennapi munkánkban, küzdelmeinkben, a válságos helyzetekben, a viharban, a betegségeinkben; és velünk lesz majd a halálunkban is. Igéjével Ő tanít meg minket arra, hogy számunkra melyik az üdvösség útja.