Húsvét 2. hete, szerda – ApCsel 5,17-26; Jn 3,16-21
Milyen hatással van magatartásunkra és életünkre az Isten szeretetébe, valamint az örök életbe vetett hitünk?
A mai evangéliumban mondja Jézus az Újszövetség legmegrendítőbb mondatát: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki Benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”. Úgy is érthetjük, hogy ennyire szerette Isten a világot! Még egyszülött Fiát is odaadta érte!
Istennek ez a nagy tette a mi tetteink mozgató ereje és a mi hitünk lényege: „Megismertük és hittünk a szeretetben, amellyel Isten van irántunk” (1Jn 4,16). Minden attól függ, hogy hiszünk-e Isten szeretetében és az örök életben, vagy nem. Ezért mondja Jézus: „Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön” (Lk 18,8).
A szentleckében azt olvashatjuk, hogy az apostolokat féltékenységből vetették börtönbe. Jogos az a feltételezés, hogy amint Jézust kivégeztették, az apostolokkal is ez volt a terv. Mert akiket ki akartak végeztetni, azok fölött a zsidó előírások szerint a letartóztatásuk napján nem hozhattak halálos ítéletet.
Az apostolokat azonban nem sikerült megfélemlíteni. Nem menekültek el a környékről, hanem amint kiszabadultak, rögtön, már virradatkor bementek a templomba, és úgy tettek, ahogy az angyal mondta nekik: „álljatok ki nyíltan, és hirdessétek a népnek a templomban az örök életről szóló tanítást!”
Érthető, hogy miért akarták az apostolokat kivégezni, és mivel magyarázható ez a türelmetlenség, amely napjainkig megvan, és bátran lehet mondani, hogy a világ végéig folytatódik!
A szadduceusok pártja főleg zsidó papokból állt. Bármennyire furcsa, de ők Jézus korában nem hittek az angyalokban, a mennyországban, a feltámadásban, és nem hittek a lélekben sem, hanem azt vallották, hogy csak a fizikai világ létezik. Ezért szerintük ezen a földön kell boldoggá lenni. Így hát ragaszkodtak a hatalomhoz, és mindenből hasznot akartak húzni. Nem voltak gátlásaik. Jó kapcsolatokat igyekeztek tartani a megszálló rómaiakkal, mert ez nekik a hatalmat és a pénzt jelentette. Mai szóval azt mondanánk, hogy igazi materialisták voltak. Érthető, hogy a mindenkori materialistákat és ateistákat zavarja az, hogy van örök élet, mert akkor a halál után van számonkérés is.
Jézus a mai evangéliumban világosan megmondja, hogy a hitetlenség oka az önzés és a bűnös élethez való ragaszkodás. Jézust azért nem fogadták el, „mert tetteik gonoszak voltak. Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, nehogy napvilágra kerüljenek tettei. Aki azonban az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hadd jusson nyilvánosságra, hogy tetteit Istenben vitte végbe”.
Higgyünk abban, hogy a világ teremtésétől kezdve személyes életünk minden eseménye mögött Isten szeretete van. Isten arra vár, hogy fogadjuk be Őt az életünkbe, és működjünk együtt Vele. Higgyünk Isten szeretetében, hogy boldog örök életünk lehessen!