Húsvét 3. hete, szerda – ApCsel 8,1-8; Jn 6,35-40
Mit jelent az, hogy Jézus számunkra „az élet kenyere”?
A mai evangéliumi részlet elején Jézus azt mondta, hogy: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik soha”. Nem sokkal a mai evangéliumi részlet előtt mondta: „ne romlandó eledelért fáradozzatok, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre” (Jn 6,27). Ez azt jelenti, hogy a nemcsak a testi-lelki-érzelmi életünk táplálására van szükség, hanem az örök élet táplálására is.
Mivel a következő napokban is az élet kenyeréről lesz szó, érdemes elgondolkodnunk azon, hogy mit jelent egyáltalán az élet kenyere.
Krisztus, mint örök Ige, öröktől fogva birtokolta azt az életet, amely az Atyánál volt (vö. Jn 1,1). Ez nem az az élet, amely a földi élőlényekben van, hanem az Isten élete. Miután az Ige megtestesült, saját tulajdonaként rendelkezik ezzel az élettel (vö. Jn 5,26), és bőségesen adja azt (vö. Jn 10,10) mindazoknak, akiket neki adott az Atya (vö. Jn 17,2).
Jézus azt is mondta magáról, hogy Ő „az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6), és hogy Ő „a feltámadás és az élet” (Jn 11,25).
Nem szükséges részletesen tudnunk, hogyan lesz a testi táplálékból a földi életünk (izmaink, idegrendszerünk, gondolataink, érzelmeink és akaratunk) számára erőforrás. A lényeg az, hogy szükség van táplálékra. Vörösmarty Mihály szerint: „Mi dolgunk a világon? küzdeni, és tápot (táplálékot) adni lelki vágyainknak” (Gondolatok a könyvtárban). Viszont ahogyan a testi-lelki-szellemi életünk számára szükséges naponta rendszeresen biztosítani a természetes táplálékot, ugyanígy az Istentől kapott lelki életünket is szükséges táplálni. Lelkünk életének kenyeréül, vagyis táplálékául adja Jézus önmagát, hogy aki eszi Őt, az általa éljen, miként Ő maga is az Atya által él (vö. Jn 6,57).
A mai evangéliumi részlet utolsó mondatait (is) érdemes jól megjegyezni: „Nem azért jöttem le a mennyből, hogy a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki küldött engem… Atyám akarata az, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen, és én feltámasztom az utolsó napon”.
Jézus észrevette, hogy a tanítását értetlenül, sőt hitetlenkedve fogadták. Ennek a hitetlenségnek az volt az oka (és ma is az), hogy egyesek maguk akarják megszabni, hogy Isten milyen jeleket adjon, és nem azt keresik, hogy mit akar Isten mondani a látható jelek által. Nem törekszenek Jézus tanítását megérteni és hittel elfogadni, sőt Jézus szavait még a magukat vallásosnak tartó emberek is félremagyarázzák. Pedig a hit és a hitetlenség útja abban különbözik, hogy elfogadjuk-e Jézus tanítását úgy, ahogy Ő érti, vagy nem.
Krisztus nélkül nincs örök élet. Az örök élethez pedig nélkülözhetetlenül szükség van az örök élet táplálékának rendszeres vételére, amely maga Krisztus.