Húsvét 4. hete, kedd – Jn 10,22-30
Mi a bizonyítékunk arra, hogy Jézushoz tartozunk?
Egyértelműen lehet tudni, hogy kik tartoznak Jézushoz. Jézus maga mondta, hogy: „Az én juhaim hallgatnak szavamra… és ők követnek engem”. Vagyis a mi saját személyes bizonyítékunk arra, hogy Jézushoz tartozunk az, hogy Jézus tanítása szerint élünk. Ez megegyezik azzal, amit Jézus akkor mondott, amikor anyja és rokonai keresték Őt. Azok az ő hozzátartozói, akik hallgatják Isten igéjét, igyekeznek megérteni és megtartani azokat (vö. Lk 8,21).
A Jézus iránti feltétlen bizalom szükséges ahhoz, hogy meghalljuk az ő szavát. Aki nem készségesen hallgatja (vagyis nem akarja követni), az nem fogja meghallani és felismerni, amikor Ő szól. Ha Jézus szavait igyekszünk megérteni, hogy mit akar személyesen nekünk mondani, és naponta életre is váltjuk, akkor hitünk és belső hallásunk erősödik és fejlődik.
Ezért Isten igéjét mindig olyan figyelemmel olvassuk és hallgassuk, hogy megismerjük az ő ránk vonatkozó akaratát, aztán azt igyekezzünk maradéktalanul megvalósítani!
Minden eseményben, minden élethelyzetben, de különösen döntéshelyzeteinkben figyeljünk Istenre! Ha ezt tesszük, akkor egyre világosabban és határozottabban fogjuk hallani az ő hangját (akár közvetlenül is a lelkiismeretünk szaván keresztül, vagy mások szava által).
Jézus minden emberért jött, és mindenkit össze akar gyűjteni az Atya országába. Minden egyes ember egyformán fontos Neki. De akik nem akarnak Hozzá tartozni, azokkal szemben nem alkalmaz erőszakot. Tehát csak azok nem tartoznak Hozzá, akik nem akarnak. Akik nem hisznek Benne (szavainak és cselekedeteinek), akik nem az ő tanítása szerint élnek, azok nem az ő juhai közül valók.
A másik bizonyítékát annak, hogy Jézushoz tartozunk, a tegnapi evangéliumi részletben találhatjuk meg. Jézus azt mondta, hogy Ő nemcsak jó pásztor, hanem kapu is (vö. Jn 10,1-10). A kapu nemcsak a bejutás lehetőségét jelenti, hanem a védelmet is. Akik Jézushoz tartoznak és követik Őt, azok teljes biztonságban érezhetik magukat, mert Jézus megvédi őket minden veszedelemtől. Tehát a nyugtalanító gondokat is bízzuk Jézusra! Ne engedjük, hogy erőt vegyen rajtunk az aggódás és a gondterhelt nyugtalanság!
A vasárnapi evangéliumi részletben olvastuk, hogy akik Jézusra hallgatnak, azok: „nem vesznek el soha, nem ragadja ki őket a kezemből senki. Atyám adta őket nekem, s ő mindenkinél nagyobb: Atyám kezéből nem ragadhat ki senki semmit. S én és az Atya egy vagyunk” (Jn 10,28-30).
Tehát ahogyan az Atya hatalmas és mindenható, úgy Jézus is. Hallgassunk az ő szavára és bízzunk Benne! Kövessük az ő tanítását, mert szeret minket, és jót akar nekünk! Ő azt akarja, hogy ne csak ebben a földi életben tartozzunk Hozzá, hanem halálunk után is mindnyájan együtt legyünk Vele az örök életben.