Jézus Szívének ünnepe – Papok napja – Mt 11,25-30
Követjük-e a szelíd és alázatos szívű Jézust, és imádkozunk-e Jézus szíve szerinti papokért?
Jézus irántunk való szeretetének ünneplése szélesebb körben 1856-ban kezdődött. Hazánkat a magyar püspöki kar (bíboros főpásztorunk vezetésével) 1915. január 1-jén, (nem sokkal az első világháború kezdete után!) ajánlotta Jézus szeretetébe. Főpapjaink ekkor már tudták, hogy milyen veszélyes és összehangolt támadás zajlik hazánk ellen.
Aztán Jézus szíve ünnepét 1929-ben (az első nagy világválság évében) XI. Piusz pápa kiterjesztette az egész Egyházra. Elrendelte, hogy ez az ünnep mindig az Úrnapját követő hét péntekén legyen.
Szent II. János Pál pápa rendelkezésére pedig 2004-től kezdve Jézus Szíve ünnepe a Papok Megszentelődésének Világnapja is egyben. A szent pápa kérte, hogy az egész Egyház együtt imádkozzék Jézus szíve szerinti (vagyis szelíd és alázatos szívű) papokért, akik Jézus irgalmas szeretetét magukévá téve szolgálják Istent és az Ő népét.
Jézus mindnyájunkat hív, hogy készséggel és szeretettel vállaljuk az ő igáját és tanuljunk tőle.
Jézustól úgy nem lehet tanulni, ha el akarunk vetni magunktól minden terhet. Jézus azokat hívja magához, akik fáradoznak és teher alatt görnyednek. Akik nem fáradoznak, sőt, akiknek éppen az az életcéljuk, hogy minden terhet elvessenek maguktól, azokat Jézus nem hívja magához. Nem válhatunk szelíddé és alázatossá teher-hordozás nélkül. De az is igaz, hogy önmagában ez a tevékenység még nem tesz senkit automatikusan szelíddé és alázatossá.
Jézus szelídségének és alázatosságának a forrása annak a tudata, hogy az Atya szereti Őt. Jézus az Atya iránti szeretetből vállalta a keresztet és a kínhalált. Jézushoz hasonlóan nekünk is akkor lesz erőnk keresztjeink hordozásához, ha tudjuk, hogy van Valaki, akinek a mindene vagyunk. Így egyedül az Isten szeretetéből erőt merítve tudunk vállalni minden terhet.
Jézus a keresztség által minket is istengyermeki életében részesít. A Szentlélek által mindnyájan személyes kapcsolatba kerülünk külön-külön az Atyával és a Fiúval. Aki megismeri és elfogadja az Atyának, valamint Jézusnak irántunk való szeretetét, az nem szökik meg a feladatoktól, hanem éppen a világba való küldetésre kap erőt, illetve lendületet (ha szükséges, a vértanúságig).
Nagyon fontos tudnunk, hogy Jézus nemcsak azokat hívja, akik betegségek, munkahelyi, vagy családi problémák terhét hordozzák. Ennél súlyosabb teher az, amikor a bűn terhe nyomja a lelkünket. Engedjük, hogy Jézus a szentgyónásban ezektől megszabadítson minket!
Kérjük Istentől az isteni erények (az igaz hit, a biztos remény és a tökéletes szeretet) ajándékát! Ezek segítenek, hogy ne kényszerűségből hordozzuk terheinket és keresztjeinket, hanem szeretetből, mindig szívesen és örömmel vállaljuk azokat, mint Isten akaratának a teljesítését.