Évközi 16. vasárnap Ter 18,1-10a; Kol 1,24-28; Lk 10,38-42
Mire gondolhatott Jézus, amikor azt mondta, hogy: „Mária a jobbik részt választotta”?
A mai evangélium szerint Jézus tanítványaival együtt meglátogatta barátját, Lázárt, valamint testvéreit (Mártát és Máriát). Márta igyekezett kiszolgálni a váratlanul érkezett kedves vendégeket. Mária pedig egyszerűen Jézus lábánál ülve „hallgatta szavait”.
Márta egy ideig magában dohogott, aztán kitört belőle a méltatlankodás, sőt a felháborodás. Figyelmetlenséggel és érzéketlenséggel vádolta meg Jézust, amikor azt kérdezte Tőle, hogy: „Nem törődöl vele, hogy nővérem egyedül hagy szolgálni?” Ezzel nem csupán a nővérét akarta megszégyeníteni, hanem rendre akarta utasítani az Urat is, amikor megkérte Őt, hogy: „Szólj neki, hogy segítsen nekem”!
Jézus azonban ezt válaszolta neki: „Te sok mindennel törődöl, és téged sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta. Nem is veszíti el soha”.
Jézus szerint a jobbik rész az volt, hogy Mária a sok teendőnél fontosabbnak tartotta a Jézussal való együttlétet. Ő ugyanis leült, Rá figyelt, és hallgatta az ő szavait.
A jobbik rész az együttlét. Akik igazán szeretik egymást, azok leginkább arra vágyódnak, hogy együtt legyenek. Ezért kéri Jézus főpapi imájában: „Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol vagyok” (Jn 17,24).
Lehetnek gondjaink. Ezek az élethez hozzá tartoznak. De ne engedjük, hogy a gondok nyugtalansághoz vezessenek! Nem az a fontos, hogy mennyit teszünk Jézusért, hanem az, hogy mennyit vagyunk Vele a szolgálatban. A tevékenység és a szemlélődés összetartoznak.
Mindig figyeljünk Jézusra! Vegyük észre, hogy elsősorban Ő akar megajándékozni, megvendégelni minket, ha befogadjuk Őt. Biztosítsunk időt a Vele való személyes együttlétre! Ha hallgatjuk Őt, ez az iránta való szeretetünknek a kifejeződése. Utána pedig fogadjuk el Tőle a megbízást, hogy ki(k)ről akar gondoskodni általunk!
Amikor együtt vagyunk szeretteinkkel, akkor nemcsak a sok szolgálatunkra és fáradozásunkra van szükség. Tudjunk megállni! Figyeljünk egymásra! Hallgassuk meg, hallgassuk végig egymást! Tudjunk csendben együtt lenni nap mint nap! Ezzel azt fejezzük ki, hogy a másik mindennél fontosabb a számunkra. Tapasztaljuk meg, hogy mi magunk vagyunk az ajándékok egymás számára!
Fontosak a cselekedetek, de mindig tudatosítsuk, hogy mi a fontos és mi a lényeges! A Szentlélek vezetésével mindig azt tegyük, ami a magunk, valamint mások igazi javát, illetve üdvösségét szolgálja!