Évközi 18. hét, hétfő – Mt 14,13-21
Milyennek látjuk a jövendőbeli sorsunkat? Igyekszünk-e felkészülni annak várható alakulására?
Az első csodálatos kenyérszaporítást mind a négy evangélista leírta, és mindegyik utal az Eucharisztiára. Máté leírásának külön sajátossága, hogy megemlíti Keresztelő János lefejezését is. Jézus tudta, hogy milyen üzenetet hordoz számára az ő kivégzése. Erre egyfolytában figyelmeztette tanítványait.
Gondolkozzunk el azon, hogy Jézus miért érezte szükségét annak, hogy visszavonuljon „egy kietlen helyre, egyedül”. Arra gondolhatunk, hogy az Atyával akarta megbeszélni azt, ami rá fog várni.
A tömeg azonban kereste és követte Jézust, Aki megkönyörült rajtuk. Nem feledkezett meg az Atya irgalmának gyakorlásáról. Tette a dolgát, vagyis folytatta küldetésének teljesítését. Egész nap tanította őket, a betegeket pedig meggyógyította. Az emberek nem számítottak hosszabb távollétre, ezért nem vittek magukkal élelmet. Jézus tanítása fontosabb volt számukra a testi tápláléknál is. Nem törődtek azzal, hogy mit fognak enni.
A tanítványok nehezen tudták elfogadni a kialakult helyzetet, ezért kérték Jézust, hogy bocsássa el a tömeget. Ők is szerettek volna végre egyedül lenni, mert kimerültek voltak. De újabb kihívás várt rájuk. Hiszen Jézus a tömeg testi táplálékáról is gondoskodni akart. Ezért kérte, hogy a sok ezer ember kiszolgálásában a tanítványok is vegyenek részt.
Vonjuk le a konkrétan ránk vonatkozó tanulságokat! Életünk körülményeinek alakulásából kiindulva gondolkozzunk el azon, hogy a közeljövőben mi várhat ránk! Találjunk módot arra, hogy mi is vonuljunk vissza „egy kietlen helyre, egyedül”, hogy minden zavaró körülményt, valamint az emberek társaságát is kizárva egyedül az Istennel beszélhessük meg, ami ránk fog várni. Vegyünk példát a Jézust kereső emberekről, akik időt, illetve fáradságot nem sajnálva keresték Őt!
Jusson eszünkbe, amit Jézus mondott: „Ne aggodalmaskodjatok hát, és ne kérdezgessétek: Mit eszünk, mit iszunk?… ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá! Ne aggódjatok tehát a holnap miatt,…” (Mt 6,31-34).
Tudjuk-e úgy keresni Jézust, hogy miatta megfeledkezünk minden másról?
Hiszünk-e abban, hogy ha azt a keveset, amink van, felajánljuk Jézusnak, akkor az nem csupán nekünk lesz bőségesen elegendő, hanem azok számára is, akikről Jézus általunk akar gondoskodni?
Ne feledjük, hogy nekünk elsősorban az Isten országát szükséges keresnünk, valamint Őbenne szükséges gazdagodnunk (vö. Lk 12,21 és Lk 12,31)! Döbbenjünk rá arra, hogy Isten a miénk akar lenni, és ha befogadjuk, akkor végtelenül gazdagok leszünk! Ha pedig Őt elfogadják tőlünk azok is, akiket szeretünk, akkor mindnyájan boldogok leszünk.