Évközi 19. vasárnap C. Bölcs 18,6-9; Zsid rövidebb 11,1-2, 8-12; Lk 12,32-48
Mire vágyódunk legjobban? Szeretetre, értékelésre, valahová való tartozásra, szabadságra, Istenre?
Mit tartunk a legnagyobb értéknek?
Jézus a mai evangéliumban mondja, hogy „Készítsetek magatoknak … kifogyhatatlan kincset a mennyben… Ahol a kincsetek, ott a szívetek is”.
Mi az a kincs, amely mindörökre megmarad, amit nem ragadhat el semmi? Az Isten, illetve az, amit szeretettel teszünk. Nem az a fontos, hogy nagy tetteket tegyünk, hanem hogy amit teszünk, azt nagy szeretettel tegyük.
Életünk végén, az utolsó ítéletkor szeretetünk alapján leszünk megítélve. Ezért legyünk virrasztók a szeretetben!
Jézus nemcsak életünk végén, hanem a világ végén is eljön. Az utolsó ítélet nagy meglepetése az lesz, hogy földi életünk során Vele találkozhattunk mindennap.
Félő, hogy elhalad mellettünk úgy, hogy nem ismerjük föl. Ezért fontos, hogy éberen várakozzunk Rá. Ez nem semmittevést jelent, hanem azt, hogy jótettekkel töltsük az időt.
A mai evangéliumban a szolgálatkészségre felövezett csípő és az éberséget jelképező égő gyertya arra szólít fel minket, hogy a Jézusra való éber várakozás legyen számunkra a legfontosabb. Ne lankadjon bennünk a szolgáló lelkület! Ismerjük fel Őt azokban, akik a mi segítségünket várják!
Az utolsó ítéleten azt fogják majd számon kérni tőlünk, hogy készek voltunk-e Jézus szolgálatára.
A ránk bízottak igazságos, valamint pontos ellátásához hűségre és okosságra van szükség. A hűséges szolga ura akaratát igyekszik teljesíteni. Az okos szolga pedig tudja, hogy bármikor megérkezhet ura, ezért arra törekszik, hogy bármelyik pillanatban el tudjon számolni. Ha a szolga nem megfelelően bánik a rá bízottakkal, ha tisztségét önző módon saját érdekeire használja, akkor számolhat tettei súlyos következményével.
A kezünkben levő égő gyertya a világosság, az ébrenlét jele. Ugyanakkor törekedjünk mások számára is világossággá válni! A példaadás, a mások útjának megvilágítása nem könnyű feladat. A bennünket körülvevő világ a földi létre van berendezkedve, pedig a napnál is világosabb, hogy nem élünk örökké ezen a földön. Biztos, mint a halál, hogy minden ember meghal. Az is tény, hogy sok fiatal meghal addig, míg egy öreg. Hitünkkel tegyünk tanúságot arról is, hogy van Isten, van örök élet, továbbá hogy azok jutnak be a menyegzőre, „akiket uruk megérkezésekor ébren talál”.
Egy jó cselekedetekkel eltöltött élet után ígérte Krisztus éber és hűséges szolgáinak, hogy: „akiket uruk megérkezésekor ébren talál,… felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, körüljár és felszolgál nekik”. Mert amint földi életében, úgy dicsőséges eljövetelekor sem azért jön majd, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon.