Augusztus 10. – Szent Lőrinc diakónus és vértanú 2Kor 9,6-10; Jn 12,24-26
Mi a bő gyümölcsöt termő élet titka?
Érdemes jól megjegyezni, amit a mai szentleckében hallottunk: „Aki szűken vet, szűken is arat, aki pedig bőven vet, bőven is arat.”
A szántóvető ember tudja, hogy egyrészt nem tanácsos spórolni a vetőmaggal, másrészt pocsékolni sem érdemes, mert mindkettő a termés kárára válna. Nagy szükség van tehát a bölcsességre minden tevékenységünkben. Mindenre annyi erőt és időt fordítsunk, amennyi szükséges!
Azok vetnek a legbővebben, akik mindent szeretettel, valamint szeretetből tesznek. Szeretet nélkül minden áldozat csupán a saját kevélységünk, illetve önzésünk (önteltségünk) bő vetése lenne. Az igazi bő vetés tehát nem a világ szemében nagy tetteket jelenti, hanem a nagy szeretetet. Az Istennek tetsző bő adakozás nem abban áll, hogy sokat adok, hanem hogy amim van, azt önzetlen szeretetből, okosan adom.
Szűz Mária és Szent József Názáretben bőven vetettek, pedig csak a napi teendőiket végezték, de azokat teljes odaadással.
A mag sokkal több annál, mint aminek látszik. Minden magban benne van a csíra, amely ha kibontakozik, akkor gyökeret ereszt a földbe, szárat növeszt, majd a ringó szára tetején sok magtól súlyos kalászt hoz.
Ahhoz, hogy a csíra elkezdhesse működését, a magot elvetik a szántóföldbe, a talajban levő nedvesség és só pedig szétmarja a búzaszemet, hogy csírát hajtson. A búzaszem elhal ahhoz, hogy teremhessen.
Amint a búzaszem számára fontos a só, a nedvesség, valamint a napfény, úgy az ember számára is ilyen fontosak a Szentlélek ajándékai, amelyeknek egészen szükséges átjárniuk az ember személyét. A Lélek nem csupán a felszínt teszi nedvessé, hanem meglágyítja szívünket a gőg, az önzés, a túlzó anyagiasság minden keménységétől, és betölti a szívünket szeretettel.
Jézus mondja: „Aki nekem szolgál, kövessen engem!” A szolgálat és a Krisztus-követés útja ugyanaz. De vannak olyan akadályok, amelyek útjában állnak ennek a szolgálatnak, pl. a kevélység, a hatalomvágy, vagy az önzés.
Nem szolgálhatunk két úrnak. Szükséges eldöntenünk, hogy miről mondunk le, és ki mellett kötelezzük el magunkat. Ha Krisztus mellett döntünk, akkor a többit a Szentlélek végzi el bennünk. Napról napra Ő adja belénk a szeretetet.
Akkor lesz az életünk gyümölcsökben bővelkedő, ha Isten-hordozók leszünk. Pál apostol írja: „Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt. Ő… az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött” (Fil 2,5-7). Egyedül Jézus által teremhet az életünk olyan gyümölcsöket, amely megmarad az örök életre!