Augusztus 11. Szent Klára – Jn 15,4-10
Fontosnak tartjuk-e megismerni, elfogadni és viszonozni Istennek irántunk való szeretetét?
A mai evangéliumi részlet Jézusnak azzal a mondatával kezdődik, hogy: „Maradjatok… bennem, s akkor én is bennetek maradok”. Azért illik ez a mai ünnephez, mert Klára, valamint nővértársai úgy akarták (és ma is úgy akarják) átadni magukat Krisztusnak, hogy gondolatvilágukban, érzéseikben, továbbá vágyaikban mindig azt szeretnék átélni, amit Krisztus (ahogyan Ő gondolkodik, ahogyan Ő érez, és azt akarják tenni, amit Ő akar).
Jézus megmondja az ő szeretetében való megmaradás feltételét is: „ha teljesítitek parancsaimat…”. A szeretet tehát nem merülhet ki érzelmekben vagy szavakban. A szeretet bizonyítása elsősorban a parancsok teljesítésében áll. Jézus maga is úgy tanúsította szeretetét az Atya iránt, hogy elvállalta és teljesítette az Atyától kapott küldetését. Az Atya iránti szeretetét pedig legfőképpen a keresztáldozat vállalásával mutatta ki.
Úgy igyekezzünk élni a mindennapokban, hogy gondolataink, érzéseink, vágyaink egyek legyenek Jézuséval! Mindennapi teendőink teljesítése pedig az iránta való szeretetünk kifejeződése, illetve megvalósulása legyen! Örömünk oka pedig az, hogy egészen megtesszük az Atya akaratát, és ezzel megmaradunk Isten szeretetében.