Évközi 19. hét, péntek – Mt 19,3-12
Véglegesen és teljesen elköteleztük-e magunkat Isten, és egy ember vagy egy közösség mellett?
Isten olyan szeretet-kapcsolatra teremtette az embert, amellyel elfogad egy másik embert feltételek nélkül, közös sorsuk kockázataival együtt. Vagyis, hogy ketten eggyé váljanak, s ne legyen külön életük, külön sorsuk, hanem csak egy. 
Ennek megfelelően a házasság: sírig tartó élet- és sorsközösség. Ha a két fél közül az egyik (vagy pláne mind a kettő!) nem így gondolja, akkor a szentségi házasság nem jön létre!
Isten szabadnak teremtette az embert. A szabad döntések elkerülhetetlenek. A házasságkötésnél is az első kérdés ez: „szabad elhatározásból jöttél-e ide, hogy házasságot köss?”
Jézus a tanítványok felvetése nyomán igenlően állást foglalt a nőtlen, illetve a szűzi élet vállalásának lehetőségéről is. De hozzátette: a házasságról lemondani csak a mennyek országáért szabad. Tehát nem szabad kényelemből vagy a kockázatoktól való félelem miatt tartózkodni a házasságtól. Vagyis mindenkinek szükséges határozott és végleges döntést hozni Isten mellett, illetve ezzel együtt egy ember, vagy egy közösség mellett is, saját üdvössége érdekében.