Évközi 20. hét, csütörtök – Mt 22,1-14
Mennyire értékeljük az Isten országába (és a szentmisére) szóló meghívást? Igyekszünk-e hozzá méltóan élni?
A mai evangéliumi részlet tulajdonképpen két példabeszédből áll.
Az első példabeszéd arról szól, hogy az Atya elküldte Fiát, aki olyan örömmel vállalta az emberiség megváltását, mint ahogyan egy menyegzős lakomát szoktak tartani. Erre a lakomára először Ábrahám utódai voltak hivatalosak. De ha ők nem jönnek, a menyegzős ház akkor is megtelik. Isten a pogányokból is tud Egyházat alapítani.
Máté evangélista megemlítette, hogy az újonnan meghívottak között voltak jók és rosszak: „összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt”. Ezzel már bevezette a második példabeszédet, amelynek a témája ugyanaz, mint a konkolyról és a hálóról szóló példabeszédé.
Felmerülhet a kérdés, hogy ha az utcáról terelték be a szolgák az embereket, akkor honnan/hogyan szereztek volna menyegzős ruhát? Ezt a példabeszéd nem részletezi. A hangsúly azon van, hogy aki meghívást kap, az a kegyelmet is megkapja hozzá. Tehát az ítéleten mindenkitől jogosan követelik meg a megfelelő magatartást.
Törekedjünk a meghívottakhoz méltó életre!