Évközi 25. hét, kedd – Lk 8, 19-21
Akarunk-e közeli, személyes kapcsolatba kerülni Jézussal? Törekszünk-e tettekre váltani az ő tanítását?
Jézus éppen Isten igéjét hirdette, miközben kereste Őt az anyja, illetve a rokonai, de a nagy tömeg miatt nem tudták Őt megközelíteni. A rokoni látogatás (ezen belül pedig az ő anyjának közelléte) alkalmat adott Jézusnak arra, hogy megvilágítsa, milyen közeli kapcsolatba kerülhetnek Vele azok, akik „Isten igéjét hallgatják, és tettekre is váltják”. Erre a legjobb példa éppen az ő anyja, aki az Úr szolgálójaként nemcsak meghallotta az Úr szavát, hanem rendelkezésére is bocsátotta magát: „Legyen nekem a te igéd szerint” (Lk 1,38)!
Azok válnak Jézus igazi családjának a tagjaivá, akik Isten szavát hallgatják és tettekre is váltják.
Minden felolvasott szentírási részlet (és minden homília) alapján igyekezzünk megismerni Istennek személyesen ránk vonatkozó akaratát! Isten igéjét mindig olyan figyelemmel hallgassuk, hogy meg tudjuk ismerni azt, amit Isten személyesen tőlünk kér! Olyan szolgálatra kész lelkülettel válaszoljunk Isten szavaira, ahogyan Mária az angyali igehirdetésre válaszolt: „Legyen nekem a te igéd szerint”! Aztán igyekezzünk azt maradéktalanul teljesíteni!
Ha ezt rendszeresen, mindig megtesszük, akkor annak az elmondhatatlanul nagy tapasztalatnak is részese lehetünk, hogy olyan új közösségbe kerülünk Jézussal, mint az apostolok, akikre vonatkozóan Jézus azt mondta, hogy: „Nem nevezlek többé szolgának benneteket…, barátaimnak mondalak benneteket” (Jn 15,15). Ugyanakkor közösségbe kerülünk már most, a jelen életben azokkal a még földön élőkkel is, akik ugyanilyen készséggel hallgatják Isten igéjét.
Jézus nem hallgatóságot akar, hanem a testi rokonságnál is szorosabb kapcsolatot, egységet, illetve közösséget Vele és az Atyával a Szentlélekben, valamint egymással is. Ezt tapasztalhatják meg azok, akik az ő tanítása szerint akarnak élni.
Nem születésünk vagy származásunk alapján válunk Isten nagy családjának a tagjává, illetve Jézus barátaivá, hanem tanításának hallgatása és tettekre váltása révén. Senkinek sincsenek kiváltságai vagy előjogai, amelyekre hivatkozhatna. Senki sincs kizárva a tanítványi, baráti közösségből, ha kész az Úr tanítása szerint élni.
Mindezek alapján a Jézussal való kapcsolatunk első lépése az ő szavainak a hallgatása. Ezt követi a megértés, azaz annak a belátása, hogy az ő tanítása vezet az örök életre. Nem vak engedelmességről van tehát szó. Ha megértjük, hogy az isteni igazság a boldogságunkat, valamint örök üdvösségünket szolgálja, akkor ez meglátszódik életünkben és cselekedeteinkben egyaránt.
Nincs annál nagyobb ajándék a világon, mint hogy a Szentlélek által közösségben lehetünk Jézussal, az Atyával, illetve egymással, és nemcsak ebben a földi életben, hanem mindörökké!