Évközi 27. vasárnap Hab 1,2-3.2,2-4; 1Tim 1,6-8.13-14; Lk 17, 5-10
Élő-e, illetve erős-e a hitünk?
Jézus tanítványai megértették, hogy az ő tanításának megértéséhez, elfogadásához, teljesítéséhez, de legfőképpen az üdvösség elnyeréséhez nem elegendő csupán az emberi erőfeszítés. Ezekhez élő, erős hitre van szükség. Ezért kérték Jézustól, hogy: „Növeld bennünk a hitet”.
Nekünk is szól, amit Pál apostol írt tanítványának, hogy: „éleszd fel magadban Isten kegyelmét, amely kézföltételem folytán benned él… Őrizd meg a rád bízott kincset a Szentlélek erejével, aki bennünk lakik”.
A hit elsősorban Isten kegyelme, Isten szeretetének ingyenes ajándéka, amelyet Ő kész mindenkinek megadni. Fontos azonban, hogy ezt az ajándékot nap mint nap kérjük az Úrtól.
A hitet a keresztségben kapjuk, amely Isten szavának meghallgatásából, befogadásából táplálkozik. De a hit nem elvont fogalom, hanem személyes szeretet-kapcsolat az élő Istennel. Személyes szabadságunk tudatában döntünk, illetve válaszolunk Isten szeretetére.
Higgyünk Istenben, mert Ő minket szerető, jóságos, gondviselő Atyánk! Higgyünk Jézus Krisztusban, szeressük Őt, mert segítő, irgalmas, megbízható jó barátunk! Igyekezzünk egyre jobban megismerni Istent, hogy egyre jobban szerethessük Őt!
A hit bizalom is. Bízzuk rá magunkat Istenre, mert Ő végtelenül jó, és szeret minket! Hittel fogadjuk el azt, amit Isten feltár előttünk Jézus, valamint a Szentlélek által. Az Anyaszentegyház is ezt tanítja.
Az Istenben bízó szilárd hit számára semmi sem lehetetlen, mert aki bízik Istenben, az hagyja, hogy életében Ő cselekedjen. Istennek pedig semmi sem lehetetlen. Az igazi hit Őrá hagyatkozik. Az a fontos, hogy forduljunk bizalommal Istenhez. Ő teljesíti kérésünket, sőt lehetővé tudja tenni számunkra a lehetetlent is.
Az élő hit erőt, reményt ad. Ez a hit segít minket a szeretetben történő hűséges szolgálatban. Jézus a szorgalmas, a jutalmat nem követelő, az ő szeretetéből táplálkozó kötelességteljesítést nevezi erős, hitből fakadó életformának.
Az élő hit tesz képessé minket az üdvösség elnyerésére. Saját erőnkből nem tudunk üdvözülni, csak ha együttműködnünk Istennel, aki mindent megad nekünk, ami szükséges ahhoz, hogy elnyerjük az üdvösséget.
Imádságaink árulkodnak arról, hogy milyen a hitünk. Milyen hitről árulkodnak egyéni imádságaink, valamint a szentmiséken való részvételünk? Vigyázzunk arra, hogy élő legyen a hitünk, szilárd legyen a reményünk, a szeretetünk pedig minden áldozatra kész!
Engedjük, és ugyanakkor tegyünk meg mindent azért, hogy Istenbe vetett személyes hitünk egyre jobban erősödjön, elmélyüljön bennünk!